2007. augusztus 30., csütörtök

2007. augusztus 28., kedd

Syntax Error

Begyulladt a szemem és a torkom, fájnak az izületeim, fáradékony és álomkóros vagyok, elôjött a herpeszem, elfogyott a pénzem, mellesleg drágám bejelentette, hogy azon gondolkodik (sic), hogy véget vessen a kapcsolatunknak, egyébként nincs ideje most beszélgetni, sok a munkája. Megjegyezném, mielôtt a tüneteket valaki pszichoszomatikusnak bélyegezné, elôbb megvoltak, mint a beszélgetés.

Nem vagyok depressziós, de azért néha jó lenne elbôgni magam. 90%, hogy nem fogom. Nem azért, mert a férfiak nem sírnak, hanem azért, mert megfogadtam, hogy többé már nem. Senki élô miatt. Viszont most jó lenne egy csendes zug, egy telefon/e-mail mentes nap, persze nincs rá esély, hacsak valaki elô nem kapar a lavina alól, ami a munkahelyemen betemetett.

Úgy tûnik, ez a nyár is véget ért.

2007. augusztus 27., hétfő

Nem bírom ki...

hogy ne jelezzem, pillanatnyilag nem érdekel a Magyar Gárda. majd amikor megvernek, üldöznek, tüntetést oszlatnak, összecsapnak a kormányerôkkel, akkor igen. Addig azonban úgy tekintek rájuk, mint a Jobbik ingyenes és kötelességtudó biztonsági szolgálatára. A rendezvényeket ezután ôk fogják biztosítani, ami nem fogja szúrni a szimpatizánsok szemét és elrettenti a másként gondolkodókat. Az egyházi jelenlét az avatáson kamikázeakció volt, de még emlékszem Hegedûs Lóránt tevékenységére, a politikai állásfoglalás mindenkinek a szíve joga, amíg nem mások nevében nyilatkozik. A látszat ismét jól keveredett a tényekkel. Tomcat ügyes volt, az antifasiszták ügyetlenek. Jelentem, volt szerencsém erôszakosokért (sic) rendezvényt szervezni, nagy buli volt, de véletlenül sem úgy csináltam volna, mint a Dózsa tériek... Ennyit sem érdemelne meg a téma, de miután Honey, aki politikai analfabéta, megkérdezte a témáról a véleményemet, rá kellett jönnöm, hogy az uborkaszezonban a sajtó végre lecsaphatott valami témára, és most csámcsoghatunk rajta hetekig. Ha senki nem foglalkozna velük, egyszerûbb lenne. Ha a fentiek pedig bekövetkeznek, a jogosan feloszlatják ôket.
Ja, az avatás szervezôi is jobban figyelhetnének: egy ilyen magasztos eseményen nem túl ízléses a máshogy gondolkodók kifütyölése... Vagy ne említsék a várhatóan negatív reakciót kiváltó szervezeteket (Háttér, Labrisz, Romák. stb), vagy moderálják a hallgatóságot. Egy ilyen hangsúlyozottan a Nemzet javát szolgáló tömörülésen nem kell kirekesztônek lenni. Vagy a cigány-zsidó buzik telkén elvi okokból nem fogják a parlagfüvet irtani?

2007. augusztus 23., csütörtök

Mert megígértem...

Tegnap kiderült, már nem vagyok gyerek. Ártatlanul indult a dolog: az órán jelen volt a tanfolyam-szervezô. Írni kellett egy értékelést az iskoláról, stb., a kérdôív bal felsô sarkában pedig ott volt egy szép nagy "fénykép helye" feliratú négyzet. Még eszembe is jutott, jó, hogy nem készült rólam használható kép az utóbbi idôben, de amúgy sem hordanám magammal. A csoporttársam viszont kapásból megkérdezte, lehet-e rajzolni. A tanfolyam-szervezô erre elmpndta, hogy minden gyerek és gyerek lelkületû ezt kérdezi. Ekkor rájöttem, hogy már nem vagyok gyerek.

Pedig valamikor az volt a szándékom, hogy sohasem növök fel. És nem hat évesen, még huszonévesen is bennem volt a játék. Igaz, akkoriban még mobiltelefont sem akartam. Azóta észrevétlenül felnôttem. Van mobiltelefonon, de nem látom a tündéreket, a rémálmaimról tudom, hogy csak rémálmok, melyekkel a tudatalattim figyelmeztet valami veszélyre, nem félek már a sötétben, mert szörnyek és kísértetek sajnos nincsenek. Ha behunyom a szemem, már nem találom a saját királyságom. És nem jut eszembe képet rajzolni magamról, mert nem tudok rajzolni.

2007. augusztus 17., péntek

Vissza


Drágaságaim, hazatértem, és ahogy egy jó munkaerôhöz illik, tegnap már el is kezdtem dolgozni. Be kell vallanom, Honey hiányzott a legjobban, de azért rágtam a kefét, hogy több mint egy hétig nem voltam net közelében.

A szép spanyol pasik valószínûleg máshol nyaraltak, azt kell mondanom, egyet sem láttam, néhány olaszt és egy ismeretlen nemzetiségû, AussieBum farokkiemelôs fürdônacit viselô szépszál legényt viszont igen. Szívesen magkaparintottam volna. Mármint a nacit. A spanyolokról annyit, hogy láttam pink fürdônadrágot lila flitterekkel. Mondhatni, a tengerpart nem az én vadászterületem volt. Az éjszaka elméletileg az lett volna, a madridi macik nemzetközi találkozója miatt, de ismét szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a macik nem buknak a szőrtelen egyszálbél nyunyókákra.

Híven drágám szokásaihoz, a szokásos szálloda - strand - szálloda - bárok stílusú nyaralás volt, meglehetôsen ingerszegény, de legalább elolvastam a Harry Pottert angolul. Életem elsô angol nyelvû könyve, kösz Honey! Sajnos drágám vásárlási mániáját nem tudtuk egyedül fékezni, így jelentôs mennyiségû ruhanemûvel és bigyóval lettünk gazdagabbak, illetve egy kisebb bôrönddel, a többlet szállítására. Utolsó este még kiszámolta, mennyi kell taxira, aztán a maradékot (annyit, mint máskor 2 nap alatt) gyorsan elköltötte. Ami azt illeti a legcikibb az volt, amikor az egyik, láthatóan melegekre és/vagy divatmajmokra specializálódott butikban nadrágot akart venni, aztán az eladó elkezdte fejtegetni, hogy olyan modellalkatúakra, mint én - tetôtôl talpig végigmért -, mindent tud adni, de akkorát - jelentôségteljes pillantás drágámra - nem tartanak... Anyád. Nem is kövér, csak van egy kis súlyfeleslege. A farkát tükör nélkül is látja. Drágám köszönhetôen a sörszegény és halaban gazdag diétának 6 kilót fogyott. Jelentem, én nem.

Az évszázad híre, hogy híven a Honey-nak tett ígéretemhez, immár nem dohányzok. Igaz, hogy csak azóta, hogy megérkeztem Magyarországra, de már 70 órája nem érintettek ajkaim cigarettát. Ez nagy szó, mivel mind a kollégáim, mind drágám erôteljesen bagóznak, és még azt is sikerül megállni, hogy az általuk kifújt füstöt szippantgassam. Tegnap este már éreztem a füstszagot a hálószoba függönyén, pedig ott dohányzásmentes terület volt. Nos, vissza a munkához. Nehéz az élet.

2007. augusztus 6., hétfő

Startra készen

A csodakapszulák már előkészítve, a checklist az asztalon, kinyomtattam a környéken lévő melegbárok térképét, a legajánlottabb bepasizós nudista strand fél óra az autópályán. Tudom, hol a pláza és a bevásárlóutca, azt hiszem, minden lényeges információnak a birtokában vagyok egy igazi buzulós nyaraláshoz. Na jó, ez nem rajtam múlik, szeretek minden eshetőségre felkészülni.
Még le kell porolni a bőröndöt és az útlevelet, aztán start. Ígéretet kaptam arra, hogy mindennap lesz szex. Hm. Megyek pénzt váltani, just in time, hátha a MOL eladta hétvégén a részvényeit. És veszek egy tonna Panthenolt, ha csak egy kicsit is sütni fog a nap, szükségem lesz rá.

2007. augusztus 3., péntek

Dies Irae...

A mai nap fénypontja az volt, amikor Nellyke megkérdezte: együtt jöttek? Majd: akkor legközelebbi ellenőrzés előtt két héttel kérjenek időpontot... Akármilyen hajtás volt ma, bármennyire is korán keltem (igen, én jó kislány vagyok, bezzeg a lusta Honey), még ez tartja a lelkem. Meg a cinkos mosoly... Délután ötkor még pörögtem mint a búgócsiga, pedig olyankorra általában megadom magam a hétvégi hangulatnak és húznék haza.

A nap legsötétebb pillanatáról mégsem. Gyakorlatilag mindenki azt kérdezi, miért vagyok még vele. Mert szeretem. Még mindig, még így is.

Hétfőtől pedig Spanyolország. Ha. Ma volt egy pici szorongás bennem, olyan előérzet-féle. Meglátjuk.

Ha lesz lehetőség írok, ha nem, akkor is, csak később.

Státusz

Cd4: 450, 26%.
Csökken, de doktorbácsi azt prognosztizálta, hogy még jó ideig nem lesz gyógyszer, három éve 730, 31% volt, ha ilyen ütemben változik, nem lesz gond. Viszont a tüdôm hörög, zörög, görcsöl. Francos bagó.

2007. augusztus 1., szerda

Használati utasítás


Drágaságaim. Szívem csücske,aranybogaram, mézecském, gyémántos prüntyőkém és mind az öten, akik olvastok. Mielőtt elkezdené bárki is kuporgatni az aprópénzt a koszorúmra, jelezném, hogy nem kívánom felvágni az ereimet, mert politikailag még szobatiszta vagyok, ráadásul még nem találkoztam olyan emberrel sem, aki ennek hatására visszajönne hozzám.

Előre szólok, hogy harmadnapja alig ettem valamit, ilyenkor a cukorhiánytól az agysejtejeim óvatos kannibalizálásba kezdenek, ami nem tesz jót a modoromnak. Semmi diéta, aki már látott, az érti, aki még nem, higgye el nyugodtan; nem is vagyok böjtölős típus, kissé hedonista - na az igen. Talán nem kissé. Kicsit gourmand, kicsit multitoxikomán, kicsit perverz. Vagy csak egy picivel jobban az átlagnál. Ami azt illeti okozott már kéjes borzongást desszert is, sajnos gyakrabban, mint a férfiak. Ha már itt tartunk, szeretem a pasikat, életkortól függetlenül, és szeretem a nőket is, szintén életkortól függetlenül. Az mellékes, hogy csak az előbbiekkel szerelmeskedek és csak az utóbbiaknak udvarolok.

Tisztában vagyok az értékeimmel, amelyek bőven akadnak, és tisztában vagyok azokkal a dolgokkal is, amelyekben nem jeleskedem, ezekből sincs kevés. Harmincöt évnyi lelkizésnek legalább ez az előnye megvan.

Szeretem a bonyolult dolgokat. Legyen az padlómozaik vagy barokk körmondat, étel vagy pénzügyi kimutatás, egyformán nagy lelkesedéssel tanulmányozom és keresem a rejtett értékeit, sorok között rejtőző mondanivalóját,eldugott logikáját. A szerződéseket az apróbetűknél kezdem olvasni. És óriási megelégedéssel tölt el, ha megértek valamit.

Talán ez a kulcs: szeretem megérteni a dolgokat és személyeket. Pontosítok: fontos, hogy megértsem, mit, miért, hogyan, ki, mikor... Amíg nem értem,nem fogadom el. nem kell azonban túlzó racionalitásra gondolni: egy Ave Maria nem csak szavak és hangsorok ügyesen összekomponált elegye, megérint, feltölt és más dimenzióba emel. Michelangelo Pietája nem csak egy ügyes mesterember tudományának a terméke. Lelke van. Megjegyzem, amikor megláttam, majdnem elbőgtem magam, pedig képen már ezerszer láttam. Mindezekből következik, hogy érzelmeket nem magyarázok.

Képtelen vagyok kicsit szeretni. Ha valaki belekerül a pixisbe, az életem végéig, ha szabad ilyet mondani ennyi tapasztalat után, ott marad. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ez csak keveseket érint. Emberekben nem csalódom, mert emberekkel kapcsolatban nincsenek elvárásaim. Csak az csalódik, aki skatulyába dug mindent és mindenkit. Én nem cimkézek, csak megfigyelek, ha valami eltér a megszokottól, azzal a megfigyelt dossziéja bővül egy bekezdéssel, hozzáadódik az addigi megfigyelésekhez. Más kérdés, hogy hosszabb-rövidebb megfigyelés után esetleg úgy döntök, hogy ezt vagy azt az italt lehetőleg kerülöm, ezzel vagy azzal az emberrel lehetőleg nem találkozom a jövőben.

Nem vagyok művelt, csak sokat olvasok. Nem vagyok zeneileg képzett, csak gyakran hallgatok zenét, mindenfélét. Nem vagyok szép, de el tudom azt bűvölni, aki megismer. Nem vagyok prűd, viszont megválogatom, kivel, milyen hangnemben és miről beszéljek. Vallásos vagyok, de a magam szabályai szerint. Nem értek semmihez, de mindenről megvan a véleményem. Nem vagyok művész, csak jó kritikus.