Paraszimpatika

Drágaszág végre életjelet adott, mármint olyan fomában ami nem csak gépek által mérhető. Szarul van, de legalább már beszél. Mondjuk, én sem hiszem hogy nagyon beszédes kedvemben lennék, ha így kipakolnának...
Más kérdés, hogy annak ellenére hogy nem ettem fagyit, nem voltam légkondis helyiségben, egyáltalán nem csináltam semmit annak érdekében, hogy megtörténjen, fáj a torkom. Nem kicsit. Nagyon. A garatom jobb oldala annyira dagadt, hogy felényire csökkent a nyílás, minden nyelés komoly fájdalmat okoz. És csorog a nyálam. Ez nem tudom mitől van, de folyamatos a nyáltermelésem, gondolom régebben ösztönösen nyeltem, ám most a fájdalom miatt nem megy, így ha nem figyelek, akkor kifolyik a számból.
Próbálok teázni, szedem a Neocitránt meg a C vitamint, hátha elmúlik.
Jellemzően akkor vagyok beteg, amikor egyedül vagyok.
Nem mintha az utóbbi időben lenne más lehetőségem.
Vagy az elkövetkezöben.

Gyengeség

Drágaszágom ma végrendelkezett telefonon, mit hogy csináljak ha nem lesz elérhető, hívjam a feleségét, csókoljam meg a macskát, satöbbi. Holnap reggel műtik, utána legalább másfél napig altatják. És szeret és én is szeretem. Ezen a ponton mindkettőnk páncélja megrepedt, ő elsírta magát, bennem volt annyi erő hogy vígasztaljam egy picit, legalább a beszélgetés végéig, sőt, még a hangomat is képes voltam kedvesen érzelemmentesre modulálni. És mondtam, hogy meg ne merjen halni anélkül, hogy felhív.
A húgom vígasztalt, hogy ő is érezte a férje műtéte előtt, hogy vége.
Én nem tudom mit érzek, de nem lettem boldogabb.
Persze nem fog belehalni a műtétbe.
Azt hiszem. Remélem. Azzal az eshetőséggel nem számoltam, arra nem készültem fel.

Ahogy tetszik

Ügyintéz

Rájöttem, hogy van esélyem lakást venni. Mostanában kezdtem el keresgetni, belvárosi, vagyis Ferencváros, Palotanegyed, Terézváros környékén, nappali plussz két félszoba (nem gardróbmérettel),első vagy második emeleten, jó beosztással, használható méretű konyhával, felújított házban, beköltözhető állapotban, cirkófűtéssel. Sokat akarok?
Mert ilyen lakás nem létezik, legalábbis a neten nincs.
Ahogy a hitelminősítésem sem a legjobb, mivel minimálbértől épp hogy többet keresek, jövedelemigazolás nélkül pedig még egy millió hiányzik, legalábbis alaphangon. Plussz az adminisztrációs költségek.
Igaz, amúgy sem most venném, de legalább erre is felkészültem...

Drága

Lassan nem is rólam szól ez a blog, hanem drágaszágomról. Igaz,az utóbbi tíz évem is róla szólt. Már biztos, hogy daganat van, három centiméter, tehát műtét biztosan lesz, és a jelek szerint kemó is. Van benne gyakorlatom, a családban lassan olyan a rák, mint máshol a nátha, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem igazán gyógyulnak fel a rokonok.
Még nem temetem, bármi lehet, meggyógyulhat, élhet még pár évet, talán együtt is tölthetünk valamennyi időt. Olyan dolgokért nem harcolok és olyan dolgok ellen nem küzdök, amelyekre nem lehet hatásom. Várok.
Legalább a gályahúzás kicsit könnyebb lesz, feltéve hogy lesz időm betanítani a vadonatúj asszisztensemet. Meg bevizsgálni a vadiúj csavartervezőket.

Selejt

Tegnap túlestem a szokásos évi Sziget őrületen, kollégákkal, akik ittak, karaoke sátorral, ahol a közönség szerencséjére évről-évre nem kerül rám sor, kollégákkal, akik még többet ittak és akiket végül haza kell vinni. Van abban egyfajta szépség, amit máshol nem talál meg az ember, hogy miközben földön fetrengő Cicácskát őriztem sorra mentek el mellettünk, de egyetlen rosszalló pillantást sem kaptam. Még csak a biztonságiakat sem hívták. Taxit azonban kisdobos becsületszavam ellenére sem kaptunk, így kénytelen voltam kivonszolni, hogy a másik társaságnál is próbát tehessek, ahol már csak azt nyöszörögtem, hogy nyugodtan, nem szokott hányni, nem szokott hányni. Cicácska persze így reggel nem jött dolgozni, sőt délben sem, este meg már minek. És Macácska sem jött, arra hivatkozva, hogy a kutyája rosszul érzi magát, így inkább otthon maradna. A többiek pedig csak ébredés után, dél körül, bár csak kornyadoztak jobbra-balra, keresve az irodában a vízszintes, tehát pihenésre alkalmas tereptárgyakat. Így Dementia és a dühöngő ügyfélhorda című színes feliratos magyar horror-realityt adták egész nap a tévében. Megérdemli az, aki nem tud annyira berúgni, hogy elveszítse az eszméletét, ráadásul képes egy szigetes éjszaka ellenére pontosan megérkezni az irodába.
Drágaszág pedig ma nem volt se vidám, se fitt, se üde, mert a vizsgálatok új, távolról sem kellemes szakaszba léptek. Már a fájdalomcsillapító sem használ. És a "tumor" szó már nyíltan elhangzott. És csak rövideket beszélgettünk, mert nem nagyon tud felkelni.
Így ma este is takarítottam egy kicsit, meg mosok, hogy legyen később egy kis vasalnivalóm.

Zakkant

A plafonon vagyok drágaszágom hívásaitól. Kedves, aranyos, vidám, élettel teli. És időnként olyakat mond, mint hogy mielőtt meghal, még szeretné egyszer látni a dögöt.
Ehhez hozzájön a gálya, ahol továbbra is három ember munkáját végzem, a tulajdonosok dörzsölhetik a kezüket, hónapok óta szajkózom, hogy új embert kellene keresni, nem feltétlenül az én terheim csökkentésére, de úgy dolgozni egy csavargyárban, hogy közepes kvalitású mérnökök tervezik az alkatrészeket, amelyeket a vadi új és nagyon gazdag ügyfelem mint a szart vissza fog dobni - egyszerűen abszurdum. Fent nevezett mérnök urak és hölgyek pedig roppant büszkék a teljesítményükre, tehát feltételezve - az igazgató úr éleslátásának ismeretében-, hogy még sokáig kénytelen vagyok beérni velük, nem tanácsos kenyértörésre vinni a dolgot.
Az önpusztítás teljességének érdekében pedig rendszertelenül és keveset eszem, megint lefogytam, rendszertelenül és keveset alszom, szóval mindent megteszek, hogy rövidesen zárt osztályon végezzem, bár erre az asztrológusom szerint nincs sok esély. Azért próbálkozni lehet. A Lipótot amúgy is bezárták. És teljes rend van itthon.

Nem az a baj, hogy műtik, még azt is elviselem, hogy talán hosszú ideig nem találkozhatunk. Az fáj, hogy nem lehetek mellette, nem foghatom meg a kezét, amikor kihozzák a műtőből. Megtiltotta, hogy meglátogassam.
Elfogyott a vasalnivalóm, ahhoz pedig késő van, hogy egy helyiséget kitakarítsak.
Volt már hányingered a visszatartott sírástól? Olyan igazi, zsigerből, gyomorösszerándulós?

Sztoa

Nem vagyok ideges, mi baj érhet?
Drágaszágom holnap megy kórházba, az már biztos, hogy két helyen vágják, ahol a korábbi orvosa évek óta nem volt hajlandó, mondván, még korai. A harmadik vágáshoz még további vizsgálatok szükségeltetnek, de a héten az is meglesz. A korábban megbeszéltekkel ellentétben viszont megtiltotta, hogy meglátogassam. Viszlát fél év múlva, legalábbis azt mondta, hogy majd télen találkozunk.
Ettôl függetlenül viszont elindultam a rendszeretô háziasszonyok rögös útján, vasárnap óta minden nap mosok, vasalok, takarítok, felváltva. Ha így folytatom, hét végére tiszta és rendes lakásban találom magam, amire a takarítóemberke segítsége nélkül évek óta nem volt példa. És belefekszem minden ágyba, amelyikbe meghívnak, aludni úgysem tudok, mert amikor lefekszem, bekapcsol az agyam és csak pörög-pörög. Mondjuk ez utóbbinak a gályán csak örülnek, a szabadságolások miatt az idén nem kellett helyettesítôt alkalmazni, mert lazán ellátok két-három munkakört is, habár annyi munkánk van, amennyi már régen nem volt. Lám, még blogolni is marad idôm.

Állóképesség

Már régóta szeretnék sportolni valamit. Tegnap kora délután csináltam tíz fekvôtámaszt és tíz felülést. Ettôl annyira elfáradtam, hogy a nap hátralévô részében a fotelben elnyúlva pihegtem.
Pedig jó lenne felturbózni a kondíciómat, mert a kánikula beindította a tesztoszterontermelést, elképesztô módon most mindenki a testemet akarja, még olyanok is, akikrôl 6-8 éve nem hallottam.

Majd később

Ha túltenném magam a túlzó lustaságon, egy csomó mindennel foglalkozhatnék. Például kifejthetném, hogy miért verték volna a melegeket a pride-on, vagy megcsinálhatnám azt a meleg portált, ahol minden és mindenki megtalálható, ahová érdemes rendszeresen benézni és mint ilyen, egy összefogó kapocs lehetne a jelenleg, jó magyar szokás szerint, szanaszét húzó kis csoportok között. Esetleg leírhatnám, hogy mennyire félek vagy nem félek attól, hogy a rák miatt egyedül maradok, elemzehetném, milyen lehetőségek vannak.
De nem írok, mert lusta vagyok. És ahhoz, hogy tegyek valamit, most demotivált is. Nem depressziós, csak lusta.