Para

Most beparáztam, nem emlékszem, reggel volt-e gyógyszer. Hiába ébredtem nagyon korán, valahogy elmosódik a reggel, telefon Manóval, a farmom rendezése, hiradó, macskasimogatás, zuhany, fogmosás, kávé, sok cigi, de arra nem emlékszem, hogy a tablettát bevettem. Most pótoltam. Vagy dupláztam az adagot.
Mivel a Viramune esetében könnyen alakul ki rezisztencia, ez nem tréfadolog. Nagyon nem szeretnék Stocrint. Egy hónapot pedig így kell még végigcsinálnom, szóval rendszerváltozás lesz.
Jó ötletnek tűnik a gyógyszeradagolóból kivenni, most ismét magamnál hordom, viszont attól rettegek, hogy ha eltávolítom a zsebemből, akkor esetleg otthon marad, és továbbra sem lesz garancia arra, hogy időben a szervezetembe jut.
Most sajnálom életemben először, hogy csak ál-kényszerbeteg vagyok. Nem mennek jól a napi rituálék. Illetve eddig tudatosan kiírtottam valamennyit az életemből. Az evésről pedig eddig is hajlamos voltam elfelejtkezni, illetve addig halasztani a táplálékbevitelt, amíg el nem érkezett a következő étkezés időpontja, vagy annyira késő volt, hogy a pihenés érdekében már végképp lemondtam róla. Nem vagyok anorexiás, csak egyszerűen ha olyan fontos dolgokba temetkezem, mint az éppen aktuális számítógépes játékom, akkor a dohánytermék önmagában elég orális elfoglaltságot nyújt. ha nem dohányzom, akkor a folyadékbevitel.
Minden esetre reggel nyolcra is beállítok egy jelzést.

Update Norbi nélkül

Nem hőemelkedésem, hanem lázam volt, persze ez csak azt követően derült ki, hogy elmúlt, a hőmérsékletem pedig 35 fok körül mozgott. Ez már kihűlés lenne, tehát rossz a lázmérőm. Ettől persze nem érzem jobban magam, de megnyugtat a tudat, hogy némi hőemelkedés nem ver le a lábamról. Már kezdtem kétségbeesni.
És sajnos megvolt az első alkalom tegnap reggel, amikor elfelejtettem a gyógyszert bevenni. Hiába voltam ébren már egy órával korábban, eltököltem az időt, aztán más kabátban mentem el otthonról mint előző nap, így a gyógyszer sem volt nálam, ugyanis az addig viselt kabát belső zsebében hordtam.
Feltételezem, a rezisztencia ennyi miatt még nem alakul ki, de rendszert nem szeretnék belőle csinálni.

Továbbgondoltam a hirtelen fel- majd eltűnő lázat: tavaly övsömöröm volt, a gyógyszerkezdés után az erősödő immunrendszer sorban felveszi a harcot azokkal a fertőzésekkel, amelyekkel korábban nem tudott foglalkozni. Az övsömör herpeszféle, tehát nem távozik a szervezetből, ebből kifolyólag lehetett az egyik célpont.
Minden esetre reménykedem abban, hogy nincs több leküzdendő vírus, elég nyomorultul éreztem magam, fájtak az izületeim és a bőröm, elment az életkedvem, bár az étvágyam szerencsére nem teljesen. Még csak a fogyás hiányozna.

Nyavaly

Második napja van hőemelkedésem. Nincs láz, nem köhögök, nem fáj a torkom, nem folyik az orrom, nincsenek kiütéseim, csak hőemelkedés. Hívtam az osztályt, orvos nem volt, a nővérke mondta, ha nincs kiütés, nincs gond.
Megint magamnak kell okosnak lennem.
Valószínűleg valamilyen lappangó fertőzést próbál most leküzdeni a szervezetem, mivel az immunrendszerem kezd helyreállni.
Más ötletem nincs.

Bebeszélőshow

Cd4:320, 19,5%
A doktorbácsi azt mondta, a fényérzékenység nem lehet a Viramune-tól, mert ilyenről még nem hallott. Az álmosság rendben van, normális, vegyem be később a Kivexát.
A bibi csak annyi, hogy a Viramune betegtájékoztatójában szép nagy betűkkel szerepel a fényérzékenység, mint allergiás tünet, amivel azonnal orvoshoz kell fordulni. Mivel pedig napközben néha még enni is elfelejtek, nem feltétlenül tudom a munkahelyem időrendjébe beiktatni a rendszeres gyógyszerszedést, ebből kifolyólag a reggeli időpont kőbe lett vésve, éppen ezért, hogy tartsam a 12 órás távolságot, az esti is.
Egyébként már szűnőben van, vagy csak megszoktam. Vagy mindkettő, ugyanis nem zavar már, hogy minden vibrál, de alkalmanként tíz centiről nézem a monitort, ám ez már fel sem tűnik...
Az annál inkább, hogy rendszeresen lemondom az esti programokat, amennyiben este nyolc után kellene pontosítani. Ez nem volt eddig jellemző, de az esti bevétel után a mozdulási kedvem szinte érezhetően csökken percről percre, kilencre még az avatatlan szemlélő is látja, hogy nem bírom nyitvatartani a szemem - így történt a múltheti céges ivászaton is, ami így rendkívül rövidre sikerült. És pókerezni sem megyek esténként egy darabig. Megpróbáltam, szó szerint nem éri meg.
Tegnap nőtt rajtam egy kiütés, de egyedül van szegényke, ha nem szaporodik, akkor nem zaklatom vele a túlterhelt kórházi személyzetet. És már csak két hónapot kell kibírnom esténként kómásan, aztán a reggeli gyógyszer is átkerül estére, és szépen áthelyezem olyan időpontra, amikor nyugodt lélekkel leszek álmos.

Hála viszont önkéntesen vállalt absztinenciámnak, végleg eldőlt: nem vagyok alkoholista. Lehet röhögni, de mivel naponta ittam valami alkoholtartalmút, néha nem is keveset, ez komoly dilemmává alakult az évek során. A gyógyszerkezdéskor viszont szerettem volna a májamat kímélni, ha már a Viramune nem teszi, ezért leálltam, és csöppet sem hiányzik. A stratégia működött, a májfunkcióim rendben vannak, Nellike szerint rendeződik a vérképem, márciusban remélhetőleg már lesz valamiféle pozitív változás is. Ha igen, elmegyek valahová, és leiszom magam a sárga földig. Addigra már nem fagyok meg éjjel sem az utcán...

Érzed?

A bioritmusom sikeresen és teljesen felborult, este tízkor fekszem, hatkor kelek, óra nélkül. Juhé. Csakhogy eddig nyolckor kászálódtam ki az ágyból, az ajándék két órát pedig masszív dohányzással töltöm, nyolcra cirka fél doboz összejön.
És még azt is meg kell szoknom, hogy nem látok. Pontosabban nem úgy, mint korábban, a képernyő vibrál, ahogy a fehér billentyűzet is az ujjaim alatt. A konyhaasztaltól már nem tudom elolvasni a tévé képernyőjén a szöveget.
Mivel pedig napi tizennyolc órát ilyen-olyan monitor előtt töltök, ez több, mint állat.
Érdekes módon a negatív szöveg nem zavar. Kár, hogy a könyveket fehér lapokra nyomják.