Csalódtam

A fájdalomcsillapító nem vállt be. Vagy nem tudom. Kicsit korábban jött a szokásos karóbahúzás, kivételesen brutál is volt, kezdés után tíz perccel bennem volt a cucc, majd ötven percnyi kín, pici szünet, majd még negyven perc, igaz, finomabban. Mivel az ágyon fetrengtem a végébe belealudtam, feltételezem a szorongásoldónak hála. Persze a telefon abban a pillanatban csörgött.
Szóval a cucc vagy nem jó, vagy kevés, viszont egyelőre nem kapok többet.

Kérem a következőt!

Mondhatni kipihenten, mert ma csak egyórányi közepes fejfájásom volt, aztán az elqrt nap miatt érzett lelkiismeret-furdalásomnak köszönhetően befejeztem egy munkát amit amúgy is ma kellett volna elküldenem.
Fejfájás nélkül már láttam, hogy a leletem szerint is cluster-fejfájásom van, habár az EEG még hátravan és az MR is ajánlott.
A kapott gyógyszer Imigran Sprint tabletta, és már azt is értem, hogy miért csak néhány szemet kaptam belőle: nem lehet folyamatosan alkalmazni. Vicces, de a napi, féloldalas, karó-a-fejbe-szemen-keresztül-ki-az-állkapcson-a-fül-alatt típusú fejfájásom egyetlen ellenszere nem alkalmazható naponta. Így máris könnyebb elviselnem. Legalább az árát. Jelen esetben tehát az inkább-folyjon-ki-a-szemem-mintsem-ennyit-fizessek nem költői túlzás: ha nem veszem be naponta, úgy érzem, kifolyik a szemem. Ha beveszem, mellékhatásként megint fájni fog a fejem.
Ezzel értelmet nyert a szorongásoldó Atarax is: panaszkodtam a dokinak, hogy már állandóan azon parázok, mikor tör rám ismét a fejfájás, esti programot csak úgy mondok biztosra, ha délután megvolt a szeánsz. Szóval legalább nem parázok állandóan. A szorongás is a leleteim között van. Igaz, feltételezem ezt nem az elmondásomból szűrte le, lévén neurológus szakorvos.
Egyik jóindulatú ismerősöm megjegyezte: "Na, neked is feltétlenül össze kellett szedned egy másik gyógyíthatatlan betegséget".
Minden vágyam ez volt. Hónapok óta böngésztem a szakkönyveket, próbáltam magamnak valami izgit találni, ezt sikerült. Egy olyat, amit csak elviselni lehet, ha pedig nagyon nem, akkor esetleg néhanapján vehetek be rá gyógyszert.
Ezt is meg lehet szokni. Majd páros napokra időzítem a randikat, tárgyalásokat. Kár, hogy csak akkor lehet bevenni, amikor már fáj. Merthogy a kezdet mindig a durva. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt kezd el hatni. Merthogy az első fél óra az erősebb.
A jóindulatú ismerősömnek igaza van. A HIV-et már megszoktam, megtanultam vele élni. Most megtanulok ezzel is. Aztán mi jön?

Kontroll

Hallgatólagos megerősítést nyert az öndiagnózisom, azt a gyógyszert fogom kapni, ami jó a cluster-re, szorongásoldóval kombinálva a tünetek csökkentése miatt.
Örülhetnék, de a patikában nem volt, meg kell rendelni, a napi adag receptre is ezer forint felett van. Még szerencse, hogy a dohányzásról le kell szoknom a doki szerint az is segíthet. Amit a cigivel spórolok, mehet gyógyszerre.
Lent a gyerek valami zenélő kütyüvel játszik, gyógyszer csak holnap lesz, EEG még hátravan, nekem meg széthasad a fejem.

Outsider

Kívülálló lettem, nyugodt, higgadt, megbízható.
A partvonalról nézem, ahogy mások az én életemet játsszák.

Még mindig

Ma rekordot döntöttem, egy tizenöt perces szünettel négy órás szeánsz... Picit lefáradtam... Jóanyámat a szünet alatt hívtam, de a volt kolléganőm kiakadt, szegény kezdés után pár perccel hívott...

Bameg

Afölött érzett örömömben, hogy tegnap délután letudtam a hosszabb ámde enyhébb fejfájást este eltököltem az időt és nem vettem be gyógyszert.
A nyugodt alvás és kipihent ébredésnek hála annyira boldog voltam, hogy reggel sem.
Jövő héten kontroll, most pedig összeszedem magam és dolgozom. És beveszem most a bogyókat, és áttérek a déli adagolásra.
Az eltelt kilenc hónap alatt kétszer egyáltalán nem, egyszer félnapnyi késéssel vettem be. Ez a harmadik alkalom, hogy elfelejtem.
Ha kialakul a rezisztencia, akkor csak magamnak köszönhetem, a rendszeresség nem erős oldalam.
Ha nem alakul ki, felkötöm a gatyám és napirend szerint fogok élni, egyébként szétcsúszok teljesen. Annál inkább, mert clusterrel nem lehet Stocrint szedni, szóval szűkültek a lehetőségeim, bár be kell vallanom, a fejfájásra ébredések után a rémálmok határozottan kellemesebb lehetőségnek tűnnek.

Fejfájás

Az alábbi videó nagyjából tükrözi, miről van szó, van aki ettől durvábban szenved, jómagam kb. így:



Ha valakit érdekel, talál még többet fimet is...
Tudom, a videó hosszú, nálam egy roham másfél, két óra. Ha nem vagyok egyedül, nem nyögök. Egyedül már bőgtem is. Ez egy ilyen időszak.

Pandora szatyra

1999.08.19.

Dementia!
Megtaláltam az igazi boldogságot és az igazi érzelmeket - most te jelentesz mindent nekem.
Szeretnünk kell egymást és talán jobban megismerni, de most, az alatt a rövid idő alatt, amióta ismerlek megértettem, hogy te vagy az a személy, akit már régen kerestem.
Megtaláltalak, Dementia, és sohasem hagylak el.
Egy nap te lehetsz az életem, most te jelented számomra a boldogságot.
Szeretlek, Dementia, nagyon szeretlek - szerelmes vagyok beléd.
Bárki is rendezte úgy hogy találkozzunk remélem, együtt tart bennünket mindörökké.
Szia, szeretlek!

Drágád

1999.09.03.

Szia Dementia!
Azért írom neked ezeket a szavakat, mert látom magam előtt ahogy olvasod és közelebb érezhetlek magamhoz.
Szükségem van rád Dementia, az ízedre, a testedre, az ajkadra, a szavaidra.
Nagyon szeretném ha boldog lennél, és nem tudom, hogyan tudnám megadni ezt a boldogságot neked.
Fel a fejjel, Dementia, nemsokára találkozunk. Nagyon kellesz nekem, nagyon szeretlek.
Szia, Drágád.

1999.12.29.

Szia Dementia!
Tudod, miért szeretlek... Mert rendkívül erős érzelmeket táplálok irányodban, aki részévé váltál az életemnek. A szívem és a testem nagy része a tiéd lett. Nem tudom, mindez meddig folytatódik, de remélem, sohasem ér véget. Nem különbözünk mi sem másoktól, de másokkal ellentétben tudjuk mit jelent a jóság, boldogság, szerelem.
Dementia, mindig rád gondolok, még akkor is, ha olyan dolgokra gondolok, amelyekre nem kellene - talán félek, tudod mitől, és te tudhatod csak, hogy kell-e félnem.
Nagyon szeretlek, Dementia. Nagyon sajnálom, hogy nem tölthetjük együtt a karácsonyt és az újévet, de hamarosan találkozunk (remélem).
17.28-kor, amikor hívtál, épp telefonon beszéltem, ráadásul nem a saját irodámban, sajnálom, hogy nem tudtam veled beszélni. Biztos hazaértél már és fáradt vagy. Most végre ehetsz, enned kell, és pihenhetsz. Ha akarsz, gondolhatsz rám, ahogy én is mindig rád gondolok.
Dementia, most hagylak, mennem kell dolgozni, már várnak rám, később hívlak.
Szeretlek.
Szia, kedvesem!

2001.08.04.

Szia Szerelmem, szépséges kedvesem!
Nagyon szeretlek, te vagy a mindenem, akkor is, ha külföldön vagyok a családommal.
Nem hagylak el téged soha, ezt ne felejtsd el, hacsak te nem szeretnéd vagy nem kényszerítesz, hogy megtegyem.
Túl fontos vagy nekem, még akkor is, ha arra gondolok, hogy nem én vagyok a megfelelő ember számodra, jól tudod miért.
Ettől függetlenül nagyon szeretlek.
Szia, Drágád.

Nem akartam, nem kerestem, nem tudtam, hogy megvannak még. Csak néhány iratot válogattam egy ócska reklámszatyorból. Aztán találtam néhány megfakult faxot, halványat, alig olvashatót. Azt gondoltam, az emlékek is megfakultak már. Azt gondoltam, túlléptem már rajta. Régen volt.
Nem kellett volna elolvasni egyet sem, megtartani sincs értelme, rövidesen minden szó eltűnik.
Nem kellett volna elolvasnom egyetlen szót sem, már Manóval játszom ugyanezt.
Nem kellett volna zokognom, azzal semmit sem hozok vissza. Félek megkérdezni, hogy ha megtehetném, visszahoznám-e. Igen. Igenigenigenigen.
De nem lehet. Nem lenne helyes Manóval szemben. Nem lehet, új életem, új szerelmem van.
De nem tudom elfelejteni, nem akarom elfelejteni, remélem nem felejtem el.
Ma harmincnyolc éves lettem, most itt ülök egyedül, néhány megsárgult lappal a kezemben és bőgök, a vízcseppek koppannak a papíron, a szöveg már nem is látszik.
Boldog születésnapot.

Back

Szóval hosszú idő után újra itt, majd kiderül, mennyire kitartóan.
Hiányzott már az írás, de a körülöttem zajló dolgok nagy részéről nem akarok vagy nem lehet írni, így kussoltam.
Időközben munkanélküli lettem, ugyanakkor elfoglaltabb és kiszolgáltatottabb mint eddig bármikor, egyelőre nem tudom, hogy élvezzem vagy sírjak miatta. Vagy sírva élvezzek.
Jelentem, a gyógyszerkezdés után tapasztalt fényérzékenység többé-kevésbé állandósult látásromlássá alakult, egyre durvább, nemsokára kontroll, kénytelen leszek megcélozni a szemészetet is. Annál inkább, mert az utóbbi néhány hetet olyan migrénrohamokkal töltöttem, amelyeket eddig elképzelni sem tudtam. Soha nem volt korábban ilyen fejfájásom. Nem szeretnék többé. Pedig a jelek szerint hozzá kell szoknom. Ahogy még sok minden máshoz.
Jelentem továbbá, hogy személyiségfejlődésem újabb szakaszába léptem, promiszkuisabb és elgondolkodóbb lettem, a miérteket azonban már kezdem érteni, így főleg a hogyan és mit foglalkoztat. Ebből kifolyólag nem tartom kizártnak, hogy még kevésbé leszek érthető, alkalomadtán pedig tizennyolcas karika kerülhet a kezdőlapra. Nem ígérek semmit, előbb szeretném, hogy a nekem tett ígéreteket elkezdjék végre beváltani.
A régen esedékes ráncfelvarrást is tervezem, lassan két éve, tehát kevés lelkesedéssel.
Szóval még élek, és újra írok egy darabig.