Graffiti

Éhező háziállat...

Cuki

Nem bírtam ki...

"ízléses fekete nadrágot és bomberdzsekit, nyakukban korrekt árpádsávos kendőt viselő hazafiak"

Ájvé,

ahogy a svédek mondják. Drága bogaram, Thia, az én egész létezésem a "halál ciki" kategóriába tartozik, a zenei ízlésemet is ideértve, különösképpen, mert jól megfér benne Spears asszony Bach után a listában.
Ha pedig ez nem lenne elég, ráadásul időnként rávetem magam egy témára, addig nem tudom elengedni, amíg szét nem cincáltam, szerintem a "Sixteen tons" gyüjteményem bárhol megállja a helyét a világban. Magyarul ha megtetszik egy zene, akkor megszerzem az összes elérhető verzióját. Még valaki, akinek teljes lemezei vannak ugyanazon rövidke zenemű különböző interpretációiból? Megragadnám a lehetőséget, hogy ha valakinek megvan a "Death to Smootchy" tracklistája, jelezze. Természetben fizetek. Mármint természetesen fizetek. Mármint természetben. Hagyjuk.
Namost annak idején, lánykoromban, én is készítettem egy kis koreográfiát (miniszoknyás-seggrázós) erre, de igazán ezt szerettem meg. De mivel a túlzásoktól természetesen most sem tekintek el, nesze, nesze, nesze.
A labdát nem dobnám tovább, a fiúk nem igazán jók az ilyesmiben, meg az egyik itt, a másik ott... Ráadásul mire idáig értek az olvasásban elég bajuk van azzal, hogy stoppolják össze az ereiket. És a monitort is le kell törölni.

Táskám Thiának

Az a csodálatos, hogy több is van, elôre installált tartalommal. A jelenleg alkalmazott némileg bölcsészkellék-jellegû darab tartalmazta például azokat az iratokat, amelyeket évekig kerestem, míg két hete elô nem vettem ezt a táskát. Egyébként csalódást kell, hogy okozzak: jegyzetfüzet, feladandó levelek, 5 toll, pendrive, pénztárca, forgalmi, névjegykártyák (saját), egy csomag Mentos arra az esetre, ha leesne a vércukrom, tartalék papirzsepi és két doboz tartalék cigi. A többi cuccom szanaszét a zsebeimben. Ezért szeretem a telet. Megkétszerezôdik a tárolórekeszek száma.
A zsebeimben található továbbá két kulcscsomó, lottó, további névjegykártyák (másé), 2 öngyújtó, 1 csomag rágógumi, 1 doboz cigi, 1 csomag bontott papirzsepi, autókulcs, két telefon.
A két kupac között nagymértékû az átjárás, a jegyzetfüzetet leszámítva, az nem fér el máshol, tehát tekinthetô stabil pontnak.
Más biológiai hímek, mint J, Shiva vagy Honey hogy vannak ezzel?

Nem vagyok UFO!

Úgy tûnik, ma romantikus hangulatba kerültem, reggel óta a hétvége reményteli eseményei járnak az eszemben, már megint. pedig ma sem volt egy egyszerû nap, délelôtt egy sor után fel kellett adnom az írást, mert egymás szavába vágva csörögtek a telefonok és rekordgyorsasággal érkeztek válaszok rég elfelejtett kérdésekre. Új megközelítésemnek köszönhetôen nem aggódok, csak megpróbálok csendesen örülni. Lehet, hogy ismét csak a hold miatt, de úgy tûnik, Honey sem ússza meg némi emocionális túlcsordulás nélkül. Igen, megálltam, erôs voltam és egy szót sem szóltam a nyálról.
Persze lehet, hogy a jó napkezdésnek is köszönhetô, igaz, korán keltem de a három vodka-tonik után jól aludtam (politoxikomán vagyok), és ráadásul kora reggel két rendkívül kedves nô csak velem foglalkozott. Két hét múlva eredmény. Ôszintén és férfiasan bevallom, eddig nem nagyon törôdtem vel, nincs gond, nem kell gyógyszer, többet nem kell tudom. Honey és az azóta talált sorstásak javaslatara ígérem, komolyabban veszem (üdv mindenkinek). Excell táblát azért nem fogok vezetni, ha eddig nem volt hatással az életemre, akkor ezután sem lényeges. Na ez így nem igaz, mert ennek köszönhetem Honey-t, enélkül valószínüleg soha nem ismerkedünk meg. Ahogy Hugi tanácsolta, de magam is érzem: ez egy ajándék az életben, megpróbálom egyszerûen elfogadni és örülni neki. Nincs lelkizés és nincs "mi lett volna ha" féle gondolatfüzér.
Másfelôl az állapotom némileg használható információkat jelenthet mások számára. Itt azért meg kell jegyeznem (utalnék jé blogjára, ahol valaki azt boncolgatja, ufók elkaphatják-e), hogy rövid és korántsem átfogó piackutatásom alapján nálam természetesen ez is máshogy mûködik és jelentkezik, legalábbis ebben a fázisban. Vagy csak annyira vájkáló üzzemmódban vagyok már néhány éve (34.5), hogy egyszerûen nem tûnnek fel olyan fiziológiai elváltozások, olyan tünetek, amelyek mások számára intô jelként jelentkeztek. Igen, tudom, Hugi is mindig azt mondja, különleges vagyok. Tudom, sôt szerény és szép is vagyok, és okos, meg intelligens, és qrva jó az ágyban. A cikkben szereplô állítások valóságtartalmáért a kiadó semminemû felelôsséget nem tud vállalni. Ahogy már írtam, nem, nem vagyok ufó. Vagy mégis? Morg hívja Orsont, Orson jelentkezz! Iti haza.

Boldog szomorú dal

Fantasztikus dolog órákon át semmirôl írni. Kicsiny lelkem kicsiny szárnyalása hátha érdekel bárkit. A komolyabb dolgokat - még - nem akarom leírni, a kevésbé komolyak pedig semmitmondóak. Vagy csak úgy tûnik. Az idô is felhôs, hideg, Honey, hozd vissza a tavasznyarat!
Ciki, de elfelejtettem, melyik napon megyek böködésre. Egyszer már mentem rosszkor, csak néztek rám, aztán került egy idôpont azonnalra (hogy ez hétfôn miért nem jutott eszembe!), ha már ott vagyok. Pirultam rendesen, de megkaptam, ami járt. Majd jól fel kell hívnia drága hölgyeket, az is ciki lesz, de telefonban nem látszik a pirulás.
Érdekes volt az elején: úgy bántak velem, mintha bármikor kiugornék az ablakon (ezért vannak a földszinten?) vagy szíven szúrnám magam egy injekciós tûvel. Kedvesek, figyelmesek, együttérzôk. Legutóbb, amikor ellenôrzés volt, Doktorbácsi megkérdezte, hogy vagyok. Udvariasan mondtam, hogy köszönöm, jól. Erre megkérdezte, hogy miért. Na, elsô alkalommal az utóbbi két évben, akkor megijedtem. Mi okom lenne rosszul lenni? Mindenem megvan, van családom, drágám, Dögöm, Honey, autó és (majdnem üres) bankszámla, mindig van két italra pénzem, mindig van két tányér ételem, ha meghalok, megsiratnak. Kell ettôl több?
Igen, jó lenne, ha a teret és az idôt az akaratom hajlítaná, a valóság vágyaim szerint alakulna, de nem így van. Jó lenne, ha az eszem és a szívem egyszer kibékülne, de erre sincs sok esély. Marad a szokásos félmegoldás és a fej folyamatos falbaverése, hogy miért kell nekem gondolkodnom, miért nem lehetek egyszerûen boldog, miért akarok mindig többet és jobbat.