Pride még egyszer

Gondoltam, végigkommentelek mindenkit, mert egyikükkel sem tudok teljes mértékben egyetérteni.
A legszomorúbb, hogy a vita nem arról szól, hogy most házasság vagy regisztrált élettársi kapcsolat, hogy az a bizonyos plakát miért jó és miért nem.
Mivel kényszeres pártatlan vagyok, kivétel nélkül minden belinkelt véleményt minden oldalról elolvastam az összes kommenttel együtt, és kivétel nélkül mindenki azzal foglalkozik, hogy tollboa vagy bőrnadrág, nyunyó vagy maci, exhibicionizmus vagy skizoid homofóbia, abszolút intoleráns módon lehúzva a másikat Szent Tolerantia nevében.
A magam részéről papírom van a skizofréniáról, bevallottan mizantróp vagyok, lehetőség szerint egy szál semmiben közlekedek, ahol nem csuknak le miatta, a fodrászunk már összekevert a húgommal, a társkereső oldalakon kizárólag macikat ikszelgetek és sem a bakancs, sem a cuki tűsarkú nem áll igazán jól, tapasztalataim szerint. Mindezekből kifolyólag mindenki engem sérteget.

Zila

Néhány rövid után, már lefekvéshez készülôdve végre csak elhangzott néhány lényeges mondat.

Például, hogy volt teszten és negatív. Ezt eddig csak sejtettem.

Elhangzott a legnagyobb félelme, amit már úgyis tudtam: elhagy-otthagy mindent, aztán pár hónap után seggbe rúgom és elhagyom. Erre mi lehet mondani? Ha nem teszi meg, akkor azért rúgom seggbe.

És persze elôjött Honey, aki most kezdi a gyógyszert, Shiva, aki épp most szenved miatta. Mert minden alkalommal, amikor ellenôrzésre megyek ez jár a fejemben: ki lesz ott mellettem, ha szarul leszek? Majd megoldjuk, nem szereti a témát. Én azt akarom, hogy akkor ô legyen ott.

Nagyon szeret. Van, amikor ez kevés, tíz évnyi ígérgetés után különösen. Tíz évnyi vihar és napsütés után csoda.

Vannak dolgok, amiket nem lehet mérlegen lemérni.

Éjjel arra ébredtem, hogy az arcomat simítja.

Golyózás

Kolléga kigolyózása részemről befejezve, a befutó időközben elkelt.
Nem érzem a jól végzett munka örömét, különösen, hogy politikai okokból nem mondhatom a szemébe. Ez van. Mocsok vagyok.

Érzelmeim a felvonulással kapcsolatban időközben pólust váltotak: annyi geciség áramlik mindenünnen, hogy csak azért is alapon megjött a kedvem elmenni. Ha nagyobb hatásom lenne a környezetemre, másokat is beszerveznék. Menjünk minél többen, öltözzünk pizsibe vagy egyen szürkébe, ha ugyanúgy fizetünk adót mint mások, ugyanúgy dolgozunk mint mások és kissé patetikusan, de már napok óta a fejemben jár: ugyanúgy vérzünk mint mások, akkor miért nincsenek olyan jogaink, mint másoknak?
A házasság jogának tiltása azon az elven alapul, hogy a család az utónemzés helye és eszköze. Hol vagyunk már ettől? Anno a tanítványaim nyolcvan százaléka csonka vagy éppen csonkuló családban élt.
Ha nincs házasság, akkor egyéb jogok sincsenek. Nem akarok templomba menni, a templom engem nem fogad be, bár lehet, csak rosszkor rossz helyen voltam. De egy törvény által elismert és a házassággal mindenben egyenrangúnak elismert kapcsolat lehetősége elég is lenne.
Az örökbefogadás megtiltása pedig azon alapul, hogy egy buzi alkalmatlan a nevelésre, bennefoglalva perverz. Nem képes pozitív viselkedésminták átadására.
A társadalom átnevelése nem cél, de amíg egy tanárt kirúgnak azért, mert meleg, amíg a nem megtiltják a szexuális felvolágosítást, ha melegek tartják van még mit tenni, és ezért nem a melegek a felelősek.
A másik lehetőség, hogy kevesebb a jogunk, fizessünk kevesebb adót.
Picit elborult az agyam, inkább abbahagyom.

Z

Most ment el tőlem Z. Remélem, hogy nem volt józan. Vagy beszedett valamit. Iszonyatosan szét volt esve, magáról semmit sem mondott, viszont az én kapcsolataimat megpróbálta ízekre szedni. Ezt követően pedig elsétált.
Ha ezzel jár huszonakárhány év fertőzöttség, akkor valószínű, hogy nem érem meg, az asztrológusom azt mondta, hogy nem fogok leépülni.

Sok okos ember

Szóval a plalát nem jött be egy csomó embernek, egy csomóan azt is megmondták, miért. Magamat is beleértve.
A megoldáshoz azért nem kerültünk közelebb. Most mi elgyen? Nyilván a szervezőknek szélesebb körrel kellet volna egyeztetni. Ez nem történt meg.
Az üzenettel senki sem foglalkozik.
Várom a fejleményeket.

Esik az eső

Mi lehet tenni egy olyan pasival, akinek a legnagyobb problémája az életben a gyatra szexuális élete?
Beszéltem Z-vel, az általam ismert legrégebben pozitív. szarul van, megsimiznám, de inkább alszik.

Pedig jövő héten lesz 13.

Mármint péntekkel együtt. Sajnálom Nefit, és a lányát is ez után a plakát után. Én az oviban Katicát, alsósként Piroskát szerettem. Az öcsém a tanítónénibe volt szerelmes. A húgom meg jól elvolt egyedül, sohasem tudtam, mit csinál a suliban. Mintha egy másik bolygón lett volna. Ez érdekes, erre most jöttem rá.

A kampány viszont kezd testet ölteni, érthetőbbé válik de nem kevésbé botrányossá, az apróbetűs mondanivalóig senki sem jutott még el.

Másfelől pedig most kedvem lenne ordítozni, igaz nem a plakát miatt. Az is igaz, hogy ma leüvöltöttem a tisztelt új kolléga fejét. Megjegyezném, ez olyan ritkán történik meg, hogy általában feljegyzik és mutogatják az utókornak. De ha egyszer a szép szóból nem ért, mondja a hülyeségeit ahelyett, hogy a munkáját végezné mindenki idegeire megy. És senki sem volt hajlandó megmondóembernek lenni, holott mindenki idegei kocsányon lógtak.
A szomorú az egészben, hogy szeretett vezérünk semmit sem látott az egészből, begubózott a saját kis világába, a napokban felhívtam már a figyelmét egy robbanásveszélyes helyzetre, mire halál komolyan megkért, hogy ne fenyegessem. Ezt követően szépen,nyugodtan elmagyaráztam, hogy nem fenyegetek, de ha nem csinál valamit, a cég összeomlik. Csodák csodája megértette.
Most pedig megint egy ilyen helyzet, vadiúj kolléga helyett kell egy új ember, asap, mert mindenki síkideg és ez hosszú távon nem túl egészséges. Ha nem lett volna szarrágó, lett volna jobb ember, igaz, nem ennyiért. És megint nekem kell megmondani a frankót, mert a többiek csak nyelik a dühöt és a szekér meg nem akar haladni. Szóval jövő héten új kolléga útilaput kap, vagy ő, vagy a többiek.
Tele van azzal a hócipőm, hogy szürke eminenciásként ott álljak a háttérben, egyengessem a cég ügyeit, békítsek ha összevesznek, kérjek, könyörögjek, udvaroljak vagy fenyegessek, manipuláljak, döntéseket hozzak az orra előtt, miközben ebből semmit sem vesz észre. És sem jogom, sem kötelességem nem lenne ilyesmikkel foglalkozni, a dolgom annyi hogy nyaljam az ügyfelek valagát és zsíros számlákat állíttassak ki. De ha nem csinálnám,senki sem dolgozna és bármennyire jó a nyelvtechnikám, olyan mélységekig nem tudok eljutni, hogy az önmagában elég legyen.
És ha már belejöttem, drágaszágom fejét is leüvöltöttem, igaz, inkább csak képletesen: először is, miután kiderült egy apró félreértés (félrefordítás), időben, én vettem észre, elkezdett nagyon lassan beszélni és mindent háromszor elmondott és visszaolvastatta velem a ma küldött faxot. Mikor jeleztem, hogy értettem, nyugodjon meg, még egyszer elmondta. Majd még egyszer. Ezen a ponton szakadt először a cérna, úgyhogy közöltem, hagyjon lógva és ne nézzen hülyének, ne kezeljen idiótaként, tévedtem, elnézést, magamtól is rájöttem és nincs szükség további ismétlésekre. Erre még egyszer.
Kis stresszmenedzsment után megkértem, hogy hagyjuk a munkát, mondjon nekem inkább szép és kedves dolgokat, mire sürgősen le kellett tennie a telefont, hogy majd visszahív, addig is hívjam fel a kedves ügyfelet, aztán majd számoljak be az eredményekről. Persze kedves ügyfél péntek este nem vesz fel telefont, kapott egy imélt, így amikor visszahívott csak bókokat vártam, ekkor felhozta, hogy ekkor és akkor miért nem üzentem,és hogy neki gyanús ez az egész. Itt szakadt másodszor a cérna, felhívtam a figyelmét, hogy momentán nem kúrok félre senkivel, amikor azonban megtörténik, ő lesz az első, akit értesítek.
Hozzá kell tenni, hogy ma is a szokásostól később értem haza, legalább egy órával, tehát a beszélgetés azzal indult, hogy egy óra késésért miatt még felesleges aggódnia, mert nem dugni mentem, nekem a félórás menet nem pálya, a munkaidő vége és a hazaérkezés időpontja közötti időben pedig másra nincs lehetőség.
És most üvölteni szeretnék. Sokat és hosszan.
Nyilván az elfojtott szexuális energia is kiutat keres, de most nem fogok kurvulni, olyan lenne, mint azért inni, hogy felejtsek. Annyira még sohasem voltam részeg, hogy ne tudjam, miért ittam, ráadásul a legdurvább berúgásokat követő minden marhaságomra kristálytisztán emlékszem. Viszont bosszúból mással kúrni már próbáltam, ilyenkor jön össze az az este azzal a pasival, amit és akit a legjobb lenne kitörölni az emlékezetemből.
Megyek pókerezni.