Újabb molotov

Az egyik ismerôsöm, aki melegségét nyíltan felvállalja és minden évben felvonul ma bejelentette, hogy nem megy. A tojást tavaly is bevállalta, de a mártírszerep távol áll tôle.

A barátomék ki sem nyitnak szombaton.

Vajon kezdjünk-e hasonló stílusú háborút? A "jogállam" a jelek szerint nem rendelkezik megfelelô eszközökkel.

Benzinem pedig nekem is van.

Beszámoló, mégis

Dilemma

Utolsó előtti akadály is elhárult az ideális munkahely megteremtése elől. Már csak a tulajdonos- ügyvezetőt kell kigolyóznom.
Nincs valakinek száz gurigája kölcsibe?

Üröm

Erre mit mondjak?
Nem szabad, nem lehetne, nem akarom, nem tisztességes.
De jó lett volna még egy kicsit, még tovább, nyugodtan, kicsit meg-megpihenve. Azt nem mondom, hogy így is több, mint amiről álmodtam, az nem lenne igaz. De attól mindenképpen, mint amire számítottam. Jó volt újra látni és érezni, akkor is, ha fájt. Nem a hosszú szünet miatt, hanem inkább azért, mert az idő kereke visszafordult egy évet. Ami akkor szakadt, most újra összekötötték.
És közben más lettem, nem tudom, hogy ő milyen lett. Két ismerős idegen.
Mindig azt mondtam, hogy nem változom. Pedig igen, minden egyes egyedül töltött perccel jobb leszek. Megtanulom, amit nem tudtam, ami miatt nem működött.
Nem akarok most semmit. Remélem, most nem rontom el. Remélem, most nem romlik el.
Egyébként zúg a fejem, és nem a sok mojito miatt.
Nem akarom újra...
Nem akarom, hogy vége legyen.

Édes otthon

A balatonparti egyhetes, lékhorgászattal egybekötött rettenetrôl nem beszélek. Most inkább csendben haldokolnék a kánikulában.

Szünet.

Megyek egy hétre apáskodni a két örökbefogadómmal. Ha túléltem beszámolok, de mérget ne vegyetek rá.

Na most.

Reggel a kávét szürcsölgetve hirtelen észrevettem egy különös ízt. Először kardamomra gyanakodtam, aztán egyre határozottabban muskátliszerűvé vállt. Ezen már meglepődtem. Nagyokat szívtam a cigarettából, de mintha az is muskátlis lett volna, aztán a narancslé is. Ezen a ponton elkeseredtem, mert egyértelmű tanúbizonyságát észleltem annak, hogy az érzékeim kezdik felmondani a szolgálatot, ugyanis ötven méteres körzetben egyetlen muskátlit sem láttam. Aztán rájöttem és egyfajta megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy a tömény Domestosba áztatott kiskanállal kevertem meg a kávét. És hirtelen az is beugrott, hogy tizenharmadika van.