"Csókoljon meg a szája csókjaival! Igen, szerelmed édesebb a bornál." Nem is tudom, mi lel, de ha nem vagy itt, bennem a lélek úgy poroszkál, mint gazdátlan bárány, kit elkergettek, s végre már egy nyugodt helyet szeretne találni, hol álomra hajthatja bús fejét, a gondoktól terhest... "Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?" Hiszen tudom, hol vagy, merre talállak, engedd hát, hogy hazatérjek hozzád, házadba lépjek, lábaid elé fekhessek, szemeim rád emeljem, s kutassam benne megmagyarázhatatlan hűségem okát... "De szép vagy, kedvesem, de szép vagy, akár a galambok, olyanok a szemeid." Hiányod fáj, hiányod éget, mondhatnak ezer szentbeszédet írástudók, és tudós papok: nem gyógyít már meg engem semmi, ha nem ölelhetem napról-napra tested.
Nem múlhat már el az az érzés, mely úgy kötöz hozzád, mint hajókat köt ki kikötőben a gondos gazda. Lángol bennem már régen a lélek, de vigyázok, hogy tüzénél meg ne égesd magad, csak melegedj, s ügyelek arra is, hogy e tűz soha ki ne aludjék. "Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni."
2 megjegyzés:
ÉNEKEK ÉNEKE
amely Salamoné
"Csókoljon meg a szája csókjaival!
Igen, szerelmed édesebb a bornál."
Nem is tudom, mi lel, de ha nem vagy itt,
bennem a lélek úgy poroszkál,
mint gazdátlan bárány, kit elkergettek,
s végre már egy nyugodt helyet
szeretne találni, hol álomra hajthatja
bús fejét, a gondoktól terhest...
"Miért is kellene tovább kóborolnom,
társaidnak nyáját kerülgetnem?"
Hiszen tudom, hol vagy, merre talállak,
engedd hát, hogy hazatérjek hozzád,
házadba lépjek, lábaid elé fekhessek,
szemeim rád emeljem, s kutassam benne
megmagyarázhatatlan hűségem okát...
"De szép vagy, kedvesem, de szép vagy,
akár a galambok, olyanok a szemeid."
Hiányod fáj, hiányod éget,
mondhatnak ezer szentbeszédet
írástudók, és tudós papok:
nem gyógyít már meg engem semmi,
ha nem ölelhetem napról-napra tested.
Nem múlhat már el az az érzés,
mely úgy kötöz hozzád, mint
hajókat köt ki kikötőben a gondos gazda.
Lángol bennem már régen a lélek,
de vigyázok, hogy tüzénél
meg ne égesd magad, csak melegedj,
s ügyelek arra is, hogy e tűz soha ki ne aludjék.
"Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet,
egész folyamok sem tudnák elsodorni."
LXXV
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
Megjegyzés küldése