Státusz

Cd4: 408, 25%
Ha tartom az ütemet, még másfél év nyugi van.
És már nem hörög a tüdôm, viszont életemben elôször úszógumim nôtt. Azt mondják, ugye, van a körte meg az alma alkat. Én hordópálma alkatú leszek.

Mindennap

Azért szép dolog, ha az embert leugatják. Az is jó, hogy mindenki ôrülten rohangál, én kiugrok az autóból hogy leordítsam egy delikvens fejét, az öreg néni a zebráról beint... Rendben, az én esetemben a lejtô egyre meredekebb, de elvárnám, hogy legyen néhány normális ember is közel-távol. Azt gondoltam, a racionalizmusom majd megvéd, de látnom kell, hogy mégsem. Vagy egyszerûen a szellemi leépülés egyre nyilvánvalóbb jele: dührohamok, összefüggéstelen beszéd, nem helyénvaló megjegyzések. Nem, most nem rólad beszéltem, legutóbb a vadiúj fônökömnek mondtam valamire, hogy az olyan egyszerû, hogy még én is tudom, de ha nem érti szívesen elmagyarázom. Így kell bevágódni. Vagy korábban, az ártárgyaláson kettô meg kettô az kilenc, és amikor az értetlen ügyfél rákérdez, magyarázhatok. Még jó, hogy sikerül, némileg ront az összképen, hogy érzem, talpig vörös vagyok. Amúgy meg kitört a paranoia, biztos vagyok abban, hogy a kollégáim összefogtak, céget fognak maguknak alapítani, de engem nem hívtak.
Az agyam olyan lett, mintha a szükséges tápfeszültség helyett csak a felét kapnám: pislákol, ki-kihagy. Pedig mindennek ragyogónak kellene lennie.
Azt gondoltam, részese lehetek egy másik világnak, pedig nem. És nem azért, mert kirekesztenek, hanem egyszerûen született kívülálló vagyok. Az, aki csak akkor beszél, ha szólítják. Igaz, akkor esetleg nem lehet kikapcsolni. Nem követek és nem magyarázok. Figyelek, értékelek, de magamból semmit sem dobok a közösbe. Nem mintha félnék: egyszerûen nem szükséges. Láthatatlan vagyok, vegy legalábbis jó a mimikrim.

Neverending

Ahogy látom, az idôszak mindenkinél nagytakarítással, koncepció vagy paradigmaváltással telik, én pedig képtelen vagyok beállni a sorba. Nem rinyálok, hogy mennyit kell dolgozni, mert valóban, csak hát, legalább zizeghetek. Tudjátok, mint amikor szellemképes a fotó: na úgy látszok mostanában. És a félreértések elkerülése végett nem vagyok ideges, csak pörgök.

Szegény Honey is megtenné, de ôt egyre inkább csak fagyasztom, ami azt illeti, mindenkit hanyagolok. Csak a dögöt tûröm meg, de cserébe ô is elviseli minimálisra csökkent otthoni aktivitásomat. Részemrôl a kreativitás kimerül a testrészek váltogatásában vakargatás közben. Hol vannak már a bujócskák és a sztaniol-galacsinok?

Holnap reggel viszont vérszipoly, és minden korábbi kétkedés ellenére párosan. Azt azért még mindig nem tudom, hogy ez jó vagy sem... Kíváncsian várom, mi és milyen irányba változott... Lehet, hogy igazam lesz, és a nikotin tartósított eddig, leálltam, mire a vírusszám az egekbe szökik?

Az angol pedig felemás, állítólag csak önbizalomhiány, de nem merek nekivágni a decemberi CPE-nek, alacsonyabb meg pénzkidobás. Majd tavasszal. Igaz, akkora már másik volt betáblázva, de az is ráér... Tulajdonképpen a kutyát sem érdekli, milyen papírom van. A diliflepnit pedig úgysem tagadhatom le.