2007. október 2., kedd

Neverending



Ahogy látom, az idôszak mindenkinél nagytakarítással, koncepció vagy paradigmaváltással telik, én pedig képtelen vagyok beállni a sorba. Nem rinyálok, hogy mennyit kell dolgozni, mert valóban, csak hát, legalább zizeghetek. Tudjátok, mint amikor szellemképes a fotó: na úgy látszok mostanában. És a félreértések elkerülése végett nem vagyok ideges, csak pörgök.

Szegény Honey is megtenné, de ôt egyre inkább csak fagyasztom, ami azt illeti, mindenkit hanyagolok. Csak a dögöt tûröm meg, de cserébe ô is elviseli minimálisra csökkent otthoni aktivitásomat. Részemrôl a kreativitás kimerül a testrészek váltogatásában vakargatás közben. Hol vannak már a bujócskák és a sztaniol-galacsinok?

Holnap reggel viszont vérszipoly, és minden korábbi kétkedés ellenére párosan. Azt azért még mindig nem tudom, hogy ez jó vagy sem... Kíváncsian várom, mi és milyen irányba változott... Lehet, hogy igazam lesz, és a nikotin tartósított eddig, leálltam, mire a vírusszám az egekbe szökik?

Az angol pedig felemás, állítólag csak önbizalomhiány, de nem merek nekivágni a decemberi CPE-nek, alacsonyabb meg pénzkidobás. Majd tavasszal. Igaz, akkora már másik volt betáblázva, de az is ráér... Tulajdonképpen a kutyát sem érdekli, milyen papírom van. A diliflepnit pedig úgysem tagadhatom le.

2 megjegyzés:

shivamantra írta...

tegnapelőtt hat szatniolgalacsint találtunk az ágyneműtartó alatt, további három volt a kanapé alatt, és a hűtőszekrény alá nem férek be sehogy, abba bele sem merek gondolni, hogy ott mi lehet.

Dementia Schikk írta...

Nálam a takarító gyűjti :-) Kéthetente jön nagytakarítani, aztán a dög bánatosan csücsül a díványon... Megvan az a rossz szokása, hogy a helyükre tett játékokkal nem játszik, csak azokkal, amiket külön odaadtak... Így legálább egy napig nem életveszélyes sötétben közlekedni.