HIV pozitív buzi a kórházban

A dolog úgy kezdődik, hogy pasi kíséri. Nem, nem rokon, nem lakótárs, nem kolléga, egyszerűen barát. Ettől kezdve ez a barát naponta ott áll az ágy mellett, érdeklődik a nővérektől a változások felől, mosdatja a beteget, kíséri és koordinálja a vendégeket, konzultál az orvossal.
Mivel a beteg hozzájárult, a lázlapon szép nagy piros betűkkel ott áll: HIV POZ.
A nővérek időnként eldugják a lázlapot, ha más betegekhez látogató jön.
Az egyetlen ágy az osztályon, ami mellett gumikesztyű és ipari mennyiségű fertőtlenítő található, az egyetlen, ahol a a kukában a veszélyes hulladékot jelző sárga zsák van. Még a kezdet kezdetén, biztos ami biztos, behoznak egy védőköpenyt és védőszemüveget is, amelyek árván lógnak hetekig a sarokban, senki sem használja, ahogy a fertőtlenítőket sem.
Már a műtét másnapján megindul az áramlás, naponta többször további férfiak érkeznek, csöndesebbek, hangosabbak, van, aki fényképez a telefonjával, van, aki utóbbi szexuális élményeit ecseteli színesen, a legújabb meleg témájú könyv hever az éjjeliszekrényen.
A beteget a nővérkék a keresztnevén szólítják, gyakran benéznek, van aki odahúzza a széket és amikor nincs látogató cseveg a a munkáról, a HIV-ről, a váratlan gázszámláról.
Amikor a beteg panaszkodik a kényelmetlen párnára megengedik, hogy saját párnáit használja.
Amikor a beteg panaszkodik az ágy kényelmetlen dőlésszögéről karbantartó érkezik, megszereli.
Amikor a beteg panaszkodik a vékony matracról fél órán belül a főnővér egy másikkal új matracot cipel, ettől kezdve az egyetlen ágy ebben a kórteremben vagy talán az egész intézményben dupla matraccal rendelkezik.
Amikor a beteg jelzi, hogy nehéz lehúzni a vécét, kicserélik a tartályt.
A beteg munkanélküli, tehát senkit sem fizetett le.
Persze nem mindenki hódol be: a második műtét másnapján a beteg hisztizik a gyomorszonda miatt, irritálja a torkát, ám a doktornéni és a nővérke is hajthatatlan, aztán megérkezik a váltás, a szonda pedig eltűnik.
Amikor a beteg injekciókat kezd kapni a tachikardiájára, az egyik nővérke összebalhézik az osztályos orvossal, mert megmutatja, mit lehet tenni, hogy injekció nélkül megszűnjön.
A műtétek után más betegeket kirúgnak a lehető leghamarabb, ágyhiány van, sok a beteg, van, akit hazaküldenek műtét nélkül, ám a buzit nem engedik, a doktornéni kijelenti, nem vállalja a felelősséget egy esetleges szövődményért.
Egy-egy betegnek feltűnik a nagy forgalom, átjárnak a buzihoz beszélgetni: az ő szobájukban nincs értelmes társaság, mondják.
A HIV pozitív buzi úszkál az ismerősök és ismeretlenek szeretetében. Nincs ereje tiltakozni, csak tűri csöndesen.

Ébredés

Vágva, darabolva, szorongva, kétkedve.
Boldogan, szomorúan, gyengén, erősen.
Végre itthon vagyok.
Sok mindent megtanultam, például azt, hogy amikor az ember a gödör alján érzi magát, korántsem biztos, hogy ott is tartózkodik. Mindig van még lejjebb.
Amikor két napig meztelenül, becsövezve feküdtem megtanultam, hogy nincs mit szégyellni a testen.
Amikor más mosta a seggem, finoman, szivaccsal, gondosan, megtanultam, hogy lehet az ember erőtlen, gyenge, tompa agyú vegetáló szobanövény.
Amikor napokon keresztül, alvás nélkül bámultam a plafont megtanultam, hogy nem kell mindig valamit csinálni. Az idő eltelik akkor is, ha csak az utcáról beszűrődő zajokat hallgatom.
Amikor egy hét után enni kaptam megtanultam, hogy az étel csak a test üzemanyaga, az íz és az állag lényegtelen, az éhezés pedig csak agyi érzet, magától megszűnik, ha türelmesen kivárjuk.
A kedves szavak nemtől, identitástól, HIV státusztól, anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek járnak.
A barátok nem azok, akik társaságában jól érzem magam, hanem azok, akik akkor is az ágyam mellett ülnek, ha egy szót sem szólok.
Az elviselhetetlen, locsogó anya akkor is anya, ha egy másik világban él. A gyermek pedig ráncokkal, ősz hajjal is gyerek marad.
A tervek mindig csak tervek, az álmok csak álmok, a valóság relatív. Egyetlen biztos pont, az érzékelés pillanatnyi állapota az, ami számít. Nincs idő.
Létezik a HIV fertőzöttek pozitív diszkriminációja.
Vannak jó emberek.
Nem kell mindent megoldani.
Nem kell mindent egyedül megoldani.
Nem én vagyok a világ közepe, nélkülem is forog a Föld.