HIV pozitív buzi a kórházban

A dolog úgy kezdődik, hogy pasi kíséri. Nem, nem rokon, nem lakótárs, nem kolléga, egyszerűen barát. Ettől kezdve ez a barát naponta ott áll az ágy mellett, érdeklődik a nővérektől a változások felől, mosdatja a beteget, kíséri és koordinálja a vendégeket, konzultál az orvossal.
Mivel a beteg hozzájárult, a lázlapon szép nagy piros betűkkel ott áll: HIV POZ.
A nővérek időnként eldugják a lázlapot, ha más betegekhez látogató jön.
Az egyetlen ágy az osztályon, ami mellett gumikesztyű és ipari mennyiségű fertőtlenítő található, az egyetlen, ahol a a kukában a veszélyes hulladékot jelző sárga zsák van. Még a kezdet kezdetén, biztos ami biztos, behoznak egy védőköpenyt és védőszemüveget is, amelyek árván lógnak hetekig a sarokban, senki sem használja, ahogy a fertőtlenítőket sem.
Már a műtét másnapján megindul az áramlás, naponta többször további férfiak érkeznek, csöndesebbek, hangosabbak, van, aki fényképez a telefonjával, van, aki utóbbi szexuális élményeit ecseteli színesen, a legújabb meleg témájú könyv hever az éjjeliszekrényen.
A beteget a nővérkék a keresztnevén szólítják, gyakran benéznek, van aki odahúzza a széket és amikor nincs látogató cseveg a a munkáról, a HIV-ről, a váratlan gázszámláról.
Amikor a beteg panaszkodik a kényelmetlen párnára megengedik, hogy saját párnáit használja.
Amikor a beteg panaszkodik az ágy kényelmetlen dőlésszögéről karbantartó érkezik, megszereli.
Amikor a beteg panaszkodik a vékony matracról fél órán belül a főnővér egy másikkal új matracot cipel, ettől kezdve az egyetlen ágy ebben a kórteremben vagy talán az egész intézményben dupla matraccal rendelkezik.
Amikor a beteg jelzi, hogy nehéz lehúzni a vécét, kicserélik a tartályt.
A beteg munkanélküli, tehát senkit sem fizetett le.
Persze nem mindenki hódol be: a második műtét másnapján a beteg hisztizik a gyomorszonda miatt, irritálja a torkát, ám a doktornéni és a nővérke is hajthatatlan, aztán megérkezik a váltás, a szonda pedig eltűnik.
Amikor a beteg injekciókat kezd kapni a tachikardiájára, az egyik nővérke összebalhézik az osztályos orvossal, mert megmutatja, mit lehet tenni, hogy injekció nélkül megszűnjön.
A műtétek után más betegeket kirúgnak a lehető leghamarabb, ágyhiány van, sok a beteg, van, akit hazaküldenek műtét nélkül, ám a buzit nem engedik, a doktornéni kijelenti, nem vállalja a felelősséget egy esetleges szövődményért.
Egy-egy betegnek feltűnik a nagy forgalom, átjárnak a buzihoz beszélgetni: az ő szobájukban nincs értelmes társaság, mondják.
A HIV pozitív buzi úszkál az ismerősök és ismeretlenek szeretetében. Nincs ereje tiltakozni, csak tűri csöndesen.