... ha valaki látná, kérem, szolgáltassa vissza. Szóval nem szöktem meg a kékhajú herceggel (vagy az a tündér volt?), nem faltak fel a kannibálok (hordópálma ide vagy oda, max. sörkorcsolya lehetek), csak hát a bernáthegyik akárhogy kaparják, a hó nem kevesebb fölöttem.
Tisztelettel jelentem, minden változatlan. Nemrég a Gazdi megkérdezte, hogy vagyok, mármint lélekben: semmi különös, csak a szokásos, még mindig/már megint két pasival keverek, tehát nem lehetek jobban/rosszabbul, mint máskor. Ugyanúgy tipródom, mert ugye, aki megengedi magának azt a luxust, hogy legyen lelkiismerete, hát hadd gebedjen meg.
Ugyanaz a munkahelyem, amely egyre kevésbé álom, egyre inkább normális és szokásos gálya, nem a munka miatt önmagában, azt továbbra is élvezem, hanem mert változatlanul az a véleményem, hogy a munkát nem megbeszélni, hanem elvégezni kellene. Az utóbbi időben pedig ezzel az állásponttal teljesen magamra maradtam. Szégyen nem szégyen, a hajó süllyedni fog, én pedig elsőként menekülök. Persze csak kényelmesen, lassan, nem ég a ház. De a főnököm kezében már ott a gyufa.
Akit érdekel: befejeztem az angoltanulást, viszont a CPE csak tavasszal kerül terítékre, valamilyen önmagam előtt is rejtett okból kifolyólag az a fixa ideám, hogy addigra rendezettebb és normálisabb/nyugodtabb lesz az életem. Az tény, hogy ami a három kilós díjú tanfolyamból kimaradt, magamnak kell pótolni. Némi üröm az örömben, hogy az iskola házivizsgáján az orális produktumomra azt mondták, lenne még rajta mit csiszolni. Így. A csiszolás miatt kezdtem el az egészet. Így majd magam csiszolgatok, a metodikát még kitalálom. Ja, hogy pont az nem működik egyedül? Megoldjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése