Cd4: 296, 20,5%, vírusszám: 4600
Épp tegnap beszélgettem drága I-vel arról, hogy szerinte vissza kellene fognom magam, egy kicsit megállni, pihenni, letenni a vállamról a világ minden terhét és nyomosúságát, mert egyfelől úgysem tudok mindenkin segíteni, nem tudok minden problémát megoldani, másfelől mert attól tart, előbb-utóbb összeomlok. Mondanom sem kell, hevesen tiltakoztam.
Ma reggel a drága doktor bácsi annyira örült nekem, hogy januárban is szeretne látni.
Pedig már kezdtem azt gondolni, hogy legyőzhetetlen vagyok, mit nekem ezer különféle munka ezer különféle emberrel.
Ma reggel elgondolkodtam, mi változott a legutóbbi teszt óta. Ugyanúgy nem élek egészségesen, az időjárás olyan amilyen, nem stresszelek többet, Manóval sincs bajom. Csak többet dolgozom. Mondjuk napi tizenhat órát, amiből nyolcat fizetnek. Úgy tűnik, mégsem ingyen a másik nyolcat, csak én fizetem meg az árát.
Szóval januárban újra ellenőrzés, ha az értékeim nem javulnak, kezdem a gyógyszert. Pedig milyen büszke voltam arra, hogy nekem még nem kell.
Addig pedig tanulgatom a gyógyszerfegyelmet, naponta kétszer két karamella, kicsi doboz a zsebemben, táblázat a neten.
Öröm az ürömben, hogy doktorbácsi teljesen egyetértett velem a Kivexa-Viramun kombinációt illetőleg, így remélhetőleg a fosástól és a bekattanástól nem kell tartanom, a kiütések pedig esztétikai problémának tűnnek egyelőre. Legfeljebb a májam rámegy.
Jó lenne most Manóhoz bújni, otthon, és nem itt ülni a hideg irodai fényekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése