2010. január 21., csütörtök

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem

A fegyelmezés jól ment, öt percen a kötelező időn belül az elmúlt két hét alatt mindig megvolt a bevétel. És csodák csodájára még megvan a májam, köszöni, jól érzi magát. Úgy tűnik, az absztinencia sem ártott meg neki. Most jön a második pálya, Viramune napi kétszer.
Mivel drága Nellike is megerősítette, már nem pszichoszomatikus tünet, hogy az adagot követő egy óra múlva piszokul álmos leszek, kábé két-három órán keresztül kókadok, aztán elmúlik.
Eddig ez úgy nézett ki, este nyolckor bevettem, kilenckor leragadt a szemem, ám ha kitartottam tizenegyig, akkor az utóbbi héten már csak altatóval tudtam elaludni.
Most reggel nyolckor veszem be az újabb porciót, jelezném, kilencre járok dolgozni.

Nincsenek megjegyzések: