2010. december 5., vasárnap

Agyzsibbasztás

A rajzfilmek, sorozatok, szappanoperák tengerében kezd az agyam leállni.
Alvás hiányában amúgy sem jellemző rá a túlzott aktivitás, de az már a vég kezdete, amikor egy dél-amerikai, több csatornán naponta futó remekmű izgalomba hoz és a fotelhez szegez. A vég kezdete, a korábban emlegetett szobanövény szintje valóban közeleg, bár öntözésemet még magam végzem, ha így megy tovább, már nem sokáig.
A dilemma azért marad, mennyire vagyok önmagam, mi tudható be a fáradtságnak, mi fakad valós fizikai állapotomból, mennyi az önsajnálatból fakadó tehetetlenség, mennyi az önmagam elől jól elfalazott kétségbeesés szivárgása a pajzson. Kár, hogy ezek mérésére nem létezik sem módszer, sem műszer.
Minden esetre, ha valakinek a tudomására jut egy ritka, nem gyógyítható betegség, tartsa meg magának. Huszonöt év után visszavonhatatlanul az orvosok kezére jutottam, helyzeti előnyüket kihasználva kéjelegnek a lehetőségekben, kézről-kézre adnak, nem szabadulok tőlük. Saját, meglehetősen élénk fantáziám és újrarendeződő szerveim pedig boldogan szolgáltatják számukra és önmagam számára az alapanyagot.
Állapotom ellenére tegnap kísértésbe estem, nem bírtam magammal, talán a karácsonyi kirakatok karácsonyi csillogása, talán csak a mardosó hiányérzet esetleg az önjutalmazás tudattalan motivációja vezérelt, de képtelen voltam ellenállni a vágynak. Hosszú kihagyás után ismét könyvet vettem.

3 megjegyzés:

macskamedve írta...

Remélem, nem a Sorozat magazin legutóbbi kötetét :-))

Dementia Schikk írta...

A kórházban Ödipusz királyt és Hot magazint is olvastam... Attól függ, mit hoztak...

macskamedve írta...

Hát igen, kórházban nincs sok választék...egyik barátom, amikor bent volt, csak az ott levő könyvek közül válogathatott, így jobb híján a Varázshegyet olvasta. Nem tette túl jót a lelkiállapotának...