2010. december 2., csütörtök

Anya csak egy van

És már harmadik hete itt van velem. A lakás még soha nem csillogott ennyire, naponta port töröl, főz, takarít. És rettenetesen unatkozik, mondogatja, nehéz lesz visszaszokni a munkához, ha hazamegy. Szégyellem bevallani, amit naponta művel, az nálam heti vagy évi program volt.
Könyvespolcra kivaxolva, könyvek a dobozból a polcra kerültek két év után, a vakolatot lemosta az ablakról, sajnálja, hogy a rossz idő miatt nem lehet az ablakokat rendesen megpucolni.
A barátaim imádják, ő mindenkiért rajong, persze nem fejtegetem, hogy mindegyiket bibliai értelemben ismertem meg először, aztán a személyiségüket.
Holnap végre hazamegy.
Olyat tettem érte, amit még soha senkiért: bariköztet néztem. Minden nap.

2 megjegyzés:

macskamedve írta...

Bariköztet nézni nagy áldozat... én egyszer valakiért megnéztem a Miss Saigont, Győrben, szar színészekkel... ez már a szerelem netovábbja...

Dementia Schikk írta...

te nyertél :-)