Amikor szilveszter éjjelén átkaroltuk egymást, csak annyit mondtam, nagyon szeretem, és mindent megteszek, hogy boldoggá tegyem. Nekem ez volt az újévi fogadalmam. Amikor tegnap késő este hazaértem, égett a lámpa az előszobában, hogy egyszerűbben kinyithassam az ajtót, az ágyban álmosan hozzám bújt és átölelt, megcsókolt és tovább aludt. Még csak hetekben mérhetjük együtt élésünk idejét, de amióta megismertem megvolt az állandó helye a térben, hiányzott, amikor nem volt itt. Mostantól Manó hivatalosan is része lett a mindennapjaimnak.
Biztosan nem lesz könnyű, neki semmiképpen, nem vagyok egyszerű természet, én csak azt érzem, hogy helyreállt a világ rendje, újabb apró mozaikdarab került a helyére az életemben. Nem lettek egyszerűbbek vagy könnyebbek a rám váró terhek, de már nem egyedül kell cipelnem mindent.
Egyszer valaki azt mondta, azért nem nyerek soha a lottón, mert nincs rá szükségem. Most ismét úgy érzem, igaza volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése