Ma gyertyagyújtás volt, még az öregek sem emlékeznek olyan évre, amikor ennyire sokan halnak meg két megemlékezés között. Huszonegy név.
Utána a metrón nem tudtam nem észrevenni a szülést reklámozó plakátot. És nem tudtam kiverni a fejemből Tóta W írását.
A gyerekeknek nem reklámozzuk az óvszert, mert akkor szexelni fognak. Nem reklámozzuk a fogamzásgátlást, mert akkor csökken a születések száma.
Hány embernek kell még meghalnia?
Közben a felvilágosító program munkatársa nyilatkozza a hiradóban, hogy a munkájuknak szinte semmi eredménye, a gyerekek egyre korábban, hihetetlenül tájékozatlanul és felkészületlenül kezdik a szexuális életet.
Egy év alatt huszonegy halott, egyre fiatalabbak. Értelmetlenül.
Megértem én, hogy spórolni kell. Megértem, hogy növelni kell a népességet. De van, aki elhiszi még, hogy azt csak így lehet megoldani? Betiltjuk (aka szabályozzuk) az abortuszt és nem beszélünk a szexről a gyerekeknek.
Már sokszor számoltam, egy évnyi gyógyszerem árából hány kondomot lehet venni. Elég egy kisebb kampányhoz. Egyre többen vagyunk regisztrált és gyógyszert szedő HIV fertőzöttek. Azt mondják, ma már senkinek sem kell AIDS-ben meghalnia, én is ezt mondom mindenkinek.
Mégis, huszonegy halott egy év alatt. Egyszerűen későn jutottak gyógyszerhez, sem ők, sem orvosaik nem ismerték fel a betegséget. Ez Magyarország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése