Unalom

Mármint biztosan mindenkit megöl a környezetemben. Kérem a hitelt, nem kapom meg a hitelt. Másik banktól kérem a hitelt, nem kapom meg. És így tovább. Lassan nem lesz olyan hazai pénzintézet, ahol nem próbálkoztam. Viszont igényléshez már komplett anyagokat egyedül is össze tudok rakni.
És a lakás is egyre lassabban alakul, ahogy közelednek az ünnepek. Már nincsenek kitûzött határidôim, majd lesz valahogy, valamikor. Ahogy a megpályázott mellékállásról is majd kapok valamikor valamilyen infót.
Pici jó hír, hogy Kittit megveszik, igaz hitelre. Már folyik az ügyintézés. Ezt már ismerem. A felújításra kért támogatás dokumentációját is befogadták, minden szép és jó, de mindenképpen élnek a törvény adta lehetôséggel és nem döntenek azonnal az összegrôl, hanem csak esetleg januárban, úgyis van rá kilencven napjuk. Nekem nem annyira. Fôleg azért, mert a számlák benyújtását követôen ismét lesz hatvan napjuk, hogy fizessenek.
És a macsekot sem sikerült lepasszolnom, bár jóanyám mindent megtett hogy végképp elcsábítsa, naponta készer kikeféli, külön fôz neki, simogatja, játszik és beszél vele, de a hülye dög mindkét látogatásom után napokig depressziós volt, amiért otthagytam, ezért a családi kupaktanács úgy döntött, hogy karácsony után el kell hoznom. Utálom cicamamát. De így legalább megspórolom a szônyeg árát.
És még mindig nincs netem. A szent UPCtôl kijöttek rákötni a hálózatra, aztán látva hogy nincs tévém, netet sem adtak. Csak együtt tudják bekötni. Ki érti ezt? Ugyanaz a kábel hozná.
A konyhabútor december végéig dobozban marad, a mester akkor ér rá. Eddig necces volt, hogy nem tudom kifizetni, ezért nem nagyon cseszegettem. Ha megkapom Kittike árát, talán máshogy lesz. Fôleg, mivel összehaverkodott az öcsémmel, próbálja megfûzni,hogy dolgozzon neki.
Mondom, már nincsenek határidôk. Majd meglesz. Majd lesz valahogy.
És továbbra sem fogok sötét sarokba húzódva gyászolni. Tegnap megint el kellett valakinek magyaráznom: tudom, marhaság, de drágaszágom velem van. Akkor is, ha soha többé nem találkozunk. És mivel nem tudom elfelejteni, gyászolni sem fogom ettôl jobban. Lehet, hogy nem csinálom látványosan, de alapvetôen semmit sem teszek csak a kirakat miatt.
És el kellett mondanom I-nek is, hogy jól látta, tényleg rákattantam egy picit. Nem belezúgtam, csak jó volt vele. És köszönhetôen nem tudom minek, rendszeres beszélgetéseink egyike után úgy éreztem, valami eltört. És már nem kattanok, nem várok semmit. Azt mondja, amúgy is korai lenne. Arra pedig nem is gondoltam. Az tényleg korai lenne. Én csak szeretnék valakihez odabújni. Akut érintéshiányban szenvedek.