At érkezés nem ment valami zökkenőmentesen, elpször is, elfelejtettek, tehát nem volt jegyem, más géppel jöttem mint Feri. Mivel minden költséget fizetnek, egy szavam sem lehet, bár jelen anyagi helyzetemben némileg mellbevert, hogy hatezer forintot kell a laptop miatt fizetnem. Annak sem örültem túlzottan, hogy negyven percet kellett buszoznom a reptérről, mivel a fapados a Charlesroi-ra érkezett. A csomagom viszont megvol, igaz, a pici hátizsákom az utolsők között jött ki.
Hab volt a tortán, hogy amikor megkérdeztem az információnál, honnan indul a busz, az épület mellett lévő, feltételezem leendő buszpályaudvarra irányítottak.
Szegény szervező, Ana Lucia pedig igazán nem tudhatta, hogy erről a reptérről nem a központi pályaudvarra érkezik a kelet-európai emberfia, hanem a GAre Midi-re.
Az áktala elkészített itinerárium így viszont szart sem ért. Semmi bajom nincs a különböző színesbőrű etnikummal, de egy idő után gyanús volt hogy én vagyok az egyetlen fehér bőrű az utcén, ahogy az is, hogy bár előástam rég eltemetett franciatudásom, mindenki más irányba küldött. Végső kétségbeesésemben már beültem volna az első arra járó taxiba, kerül amibe kerül, ha lett volna egyetlen taxi is az utcákon.
Szerencsére józan eszem felülkerekedett, így visszamentem a kiindulási pontra, ahol némi keresgélés után találtam egy metróállomást, további röpke fél óra után már arra is rájöttem, melyik vonalra kell szállnom, majd egy segítőkész helybéli kiszúrt egy talponálló mellett, és azt is elárulta, melyik irányba kell mennem.
Miután így átkeverdetem a városon, már csuklóból felismertem a megálló nevét, ami tök más volt, mint a kapott Google térképen, gondolom, a készítők valahol eltévedtek a vallon-flamand-francia-holland-angol Babilonban...
Minden jó, ha avége jó, a metrómegállóbál már csak pár száz métert mentem az ellenkező irányba, áma attól kezdve csalhatatlan szimattal megtaláltam a szállodát, majd a már erüteljesen a vacsorához készülődő társaságot is. Magyar társam volt olyan kedves, hogy japán túravezetőként röpke három óra alatt véres kardként körbehordozott a városban, így, hajnali egy környékén immár csak ezt kell kitalálnom, hogy az ágytakaróm retró vagy csak egyszerűen ittfelejtették...
Lassan leragad a szemem, amiben némi szerepe talán van a rendkívül finom gombás csirkemellnek - ezzel nem lehet sehol mellényúlni -, valamint annak a négy koró remek belga sörnek, amit folyadékpótlásként magamhoz vettem.
Szóval megyek csicsikálni, holnaptól indul a munka... Vagy valami olyasmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése