Amíg a bennem rejlő potenciálokról is beszéltem az interjúkon, senki nem volt hajlandó alkalmazni. Amikor taktikát változtattam, csak a pozíciónak megfelelő tapasztalatról, elmúlt dicsőségről beszéltem, az első helyre felvettek. Sajnos értem. Ahogy azt is, hogy nem túl kevés voltam a megpályázott helyekre, hanem túl sok. Szokás szerint.
Azért örülök.
3 megjegyzés:
Gratula! És ne bánkódj, hogy ők nem ismerik fel a képességeidet, elég, ha te igen...
Nem a felismeréssel van a baj: az nem igazán érdekel. Valóban elég, ha én vagyok tisztában a korlátaimmal és a lehetőségeimmel. A baj az, hogy fenyegetésként élték meg. Egy álláskereső ismerősöm ugyanezzel szembesült, de ő le sem tudja tagadni, mert mindenről papírja van.
Örülök!
Megjegyzés küldése