A mai nap fénypontja az volt, amikor Nellyke megkérdezte: együtt jöttek? Majd: akkor legközelebbi ellenőrzés előtt két héttel kérjenek időpontot... Akármilyen hajtás volt ma, bármennyire is korán keltem (igen, én jó kislány vagyok, bezzeg a lusta Honey), még ez tartja a lelkem. Meg a cinkos mosoly... Délután ötkor még pörögtem mint a búgócsiga, pedig olyankorra általában megadom magam a hétvégi hangulatnak és húznék haza.
A nap legsötétebb pillanatáról mégsem. Gyakorlatilag mindenki azt kérdezi, miért vagyok még vele. Mert szeretem. Még mindig, még így is.
Hétfőtől pedig Spanyolország. Ha. Ma volt egy pici szorongás bennem, olyan előérzet-féle. Meglátjuk.
Ha lesz lehetőség írok, ha nem, akkor is, csak később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése