Azt kell mondanom, ez utóbbi néhány hónapot összegezve, hogy zsenikkel vagyok körülvéve. No nem kell megijedni, nem a való életben, csak amúgy virtuálisan. Szép emberek, jó emberek. Kicsit elszörfözgettem a blogok között, oldalról oldalra. Ilyenkor szégyenemben elbújnék, hogy mennyire nincs ami van nekik. Élet.
Kicsit jobb a helyzet, mivel sikerült a cég helyzetét megvitatni az érintettel, a narancslémet majdnem kiköptem, amikro a titkárnő szólt a telefonba. Persze csak az én készülékemben van a hiba, más könnyedén bármikor eléri.
Szegénymásik esetében megint túl jól sikerült az őszinteség, most pislog és nyeldekel, lenyelné a nyelvét, ha még egyszer azt kérné, hogy mindig mindent. Én sem könnyítem meg a helyzetét, túl érdes a tenyerem a símogatáshoz.
A kislányt pedig sokadszor hagytam faképnél, igaz, jeleztem, hogy éppen fagyok, de talán remélt/várt valami viszatérést. Filmpartner megérkezett, beszélgetésnek annyi. Bunkóságból jeles.
Ja, a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a gályapadom az árverezés szélére ért, persze az új hajcsár még csak most kezdi el suhogtatni ostorát, remélhetőleg nem is nekem, de jó lenne összekaparni, ami a sztachanovista munkásnőből megmaradt, mert rövidesen se pénz,se pénz.
Hamár beszámoltam a pattanásaimról: most éppen tele vagyok viszkető kiütésekkel. Tökjó nekem. Nem, ez sem lelkibaj: egy vadonatúj antibiotikummal kísérletezek, eddig minden gyógyszert mellékhatás nélkül éltem túl. Na most ért véget ez az időszak. Valaki lőjön le.
2 megjegyzés:
hű, nem szabad ámm hinni a blogoknak. :) van, akinek csak a fantáziája jó. :D
Én hiszékeny vagyok:-) Bár azt kell mondanom, hogy az erre az oldalra belinkeltekhez belinkeltek teljesen rendben vannak. Azon túl már láttam egy-két érdekes dolgot....
Megjegyzés küldése