Plázangyal

Onnan vettem észre, hogy kitört rajtam a karácsony, hogy elkezdtem bejglirecepteket felhajtani. Minden évben rámtör a bizonytalanság, hogy nem jól csinálom, aztán mindig elpusztítják, de ki tudja?
Egyébként is, minden munkahelyemen üres a kassza, így majd akkor látogatom meg a Jó Édes Anyámat, ha a rokkantnyugdíjából fizeti az útiköltséget. Igaz, ôt meg elátkozták, hogy költse a pénzét gyógyszerre, és lôn.
Nem baj, a részvét a fontos. Részvétem mindenkinek, aki hasonló cipôben jár.

Azért annyira nem rossz a helyzet, utazni mindenképpen fogok, de a karácsonyi ajándék fizetés hiányában elmarad. Meglehetôsen anyagias a családom, így a csuhéangyalka nem hatná meg különösebben ôket. Tudom, próbáltam még akkor, amikor idealistább voltam és azt gondoltam, minden téren átnevelhetôk. Vannak eredményeim, de korántsem teljeskörûek.

Szóval elkapott a gépszíj, tervezgetem a menüt, és csakazértis azt fogom kívánni, hogy egyszer végre ne a család legyen a karácsonyi programom. Drágámmal már úgyis elkezdtük a szokásos évvégi/éveleji játékot egymás idegeivel. Nem, a karácsonyt nem fogom veszekedéssel tölteni, nem fogom veszekedéssel tölteni, veszekedéssel tölteni...