A bioritmusom sikeresen és teljesen felborult, este tízkor fekszem, hatkor kelek, óra nélkül. Juhé. Csakhogy eddig nyolckor kászálódtam ki az ágyból, az ajándék két órát pedig masszív dohányzással töltöm, nyolcra cirka fél doboz összejön.
És még azt is meg kell szoknom, hogy nem látok. Pontosabban nem úgy, mint korábban, a képernyő vibrál, ahogy a fehér billentyűzet is az ujjaim alatt. A konyhaasztaltól már nem tudom elolvasni a tévé képernyőjén a szöveget.
Mivel pedig napi tizennyolc órát ilyen-olyan monitor előtt töltök, ez több, mint állat.
Érdekes módon a negatív szöveg nem zavar. Kár, hogy a könyveket fehér lapokra nyomják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése