Most beparáztam, nem emlékszem, reggel volt-e gyógyszer. Hiába ébredtem nagyon korán, valahogy elmosódik a reggel, telefon Manóval, a farmom rendezése, hiradó, macskasimogatás, zuhany, fogmosás, kávé, sok cigi, de arra nem emlékszem, hogy a tablettát bevettem. Most pótoltam. Vagy dupláztam az adagot.
Mivel a Viramune esetében könnyen alakul ki rezisztencia, ez nem tréfadolog. Nagyon nem szeretnék Stocrint. Egy hónapot pedig így kell még végigcsinálnom, szóval rendszerváltozás lesz.
Jó ötletnek tűnik a gyógyszeradagolóból kivenni, most ismét magamnál hordom, viszont attól rettegek, hogy ha eltávolítom a zsebemből, akkor esetleg otthon marad, és továbbra sem lesz garancia arra, hogy időben a szervezetembe jut.
Most sajnálom életemben először, hogy csak ál-kényszerbeteg vagyok. Nem mennek jól a napi rituálék. Illetve eddig tudatosan kiírtottam valamennyit az életemből. Az evésről pedig eddig is hajlamos voltam elfelejtkezni, illetve addig halasztani a táplálékbevitelt, amíg el nem érkezett a következő étkezés időpontja, vagy annyira késő volt, hogy a pihenés érdekében már végképp lemondtam róla. Nem vagyok anorexiás, csak egyszerűen ha olyan fontos dolgokba temetkezem, mint az éppen aktuális számítógépes játékom, akkor a dohánytermék önmagában elég orális elfoglaltságot nyújt. ha nem dohányzom, akkor a folyadékbevitel.
Minden esetre reggel nyolcra is beállítok egy jelzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése