Degusztáció

Kap.
Ajándékot, az élettől. Valamit, amiért nem fizetett és nem fizethetett, értéke felbecsülhetetlen; nem szolgált rá és nem is érdemli meg. Részese és birtokosa lesz egy másik életnek, felelőse egy mosolynak, egy tekintetnek, egy érintésnek. Ha elfogadja. Ha képes elismerni, hogy egyedül elérni képtelen. Ha képes megalázkodni és megérteni, hogy szüksége van, hiányában van valaminek, ami teljessé teszi. Ha képes kitárulkozni és befogadni, magáévá tenni és eggyé olvadni. Test a testből, lélek a lélekből, fény a fényből. Ha képes egygyé lenni.
Kapocs.
Összeköti azt, ami természetéből fakadóan külön létezik, akár a természet tréfájaként, akár önként vállalt, dacos büszkeségből. Bilincs melyből sérülés nélkül nem szabadulhatsz. Híd, ami átvezet a mélység fölött, ég és föld között. Megtart, ha zuhannál. Visszatart, ha mennél. Összetart, ha egyedül lennél. A részed és a részem, lelkünkbe és szívünkbe vág, pillanatonként fájón édes kínnal emlékeztetve arra, hogy már nem vagyunk egyedül, nincs már "te" meg "én", csak két vérző fél, melyet összefog, míg a sebek beforrnak.
Kapcsolat.
Egy közös gondolat. Egy összenézés. Egy leheletnyi érintés. Tudom és tudod, szavakra nincs szükség, bár egy nyelvet beszélünk. Értesz és értelek, megértesz és megértelek. Nem számít, mekkora idő vagy távolság választ el, nem számít a némaság. Tudom, hogy vagy és tudod, hogy vagyok. Tudom, hogy itt vagy és tudod, hogy itt vagyok. Amikor nekem kell és amikor neked kell. A mérlegnek egyetlen nyelve van, bővülő javainkkal egymást gazdagítjuk. Egymás mosolya fénylik az arcunkon, egymás tükörképe ragyog szemünkben, egymás érintése ég a bőrünkön, egymás hangja zeng a fülünkben, egymás neve pihen a szívünkön.
Kapcsolatban vagyok.
Végre kimondtam.
Végre elhittem.
Végre élek.
Végre.