2011. november 1., kedd

Ménkű 2

O.K., nem így terveztem, nem így szerveztem, nem így akartam. Kedves, figyelmes, engem akar.
Nem lennék én, ha nem kételkednék abban, hogy valóban jól esik a jelenléte, és nem csak a fene nagy párkeresős projekt miatt lélegzek fel, hogy végre ismét kellek valakinek, és nem csak barátként.
A kutyáját bemutattuk a Dögnek, meglepő módon a hiszti elmaradt, a távolságtartás érthető volt mindkét részről: A dög sértődötten elvonult, fújt, amikor a kutyus a közelébe ment, de nem történt tragédia és nem stresszelte agyon magát.
Már csak és csupán azt szeretném, hogy egyszerre legyen rendes munkám, rendes párkapcsolatom és rendben az egészségem. Nagy kérés?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

És mégsem lehet/érdemes másképp élni.

Mert összetartozunk.