Pedig azt mondják, csalánba nem üt. Láttam én, hogy szarul mennek a dolgok. Azt azonban nem gondoltam, hogy az egész céget megszüntetik.
Lapátra kerültem, semmi tartalék, egy hónapom van, hogy olyan munkát találjak, ahol annyit fizetnek, amennyiből ki tudom fizetni a hiteleim és ennivalót is tudok venni.
A hír még friss, még nem tértem magamhoz.
De félek. Egyre vonzóbb az a lehtőség, hogy otthagyva mindent éljek a mának, tart, amíg tart, amíg egy aranylövéssel minden véget nem ér.
Ma három éve halt meg Drágám, sokat gondolok rá. Jó lenne vele lenni. Akár itt, akár ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése