Szóval ilyen, amikor az ember a feje tetejére áll. Nagy (el)hallgatások, hiány és összebújás. Rég elfeledett szégyenérzet újraéledt, Gazdi elmondta, hogy akkor bizony én ôt, mint palánkon.
Túl sok a fal, nem látom az embert. Nekem könnyebb volt akkor is, most is. A kevélység az egyik leggonoszabb: azt hiszed, mindent tudsz és érted, pedig. Azt hiszed, mindenki a tiéd. Azt hiszed, a másik acélból van. És nem.
A Duracell nyuszi lassan leáll, elfogyott a szufla. Elhervadtak a liliomok. Hiába mosolygok, nem segít, valahol a kút fenekén összegömbölyödve mosolyog az ôrület, lassan hízik, gömbölyödik. Elôbb finom különcség, aztán jópofa egyéniség lesz, majd felnô, kifejlôdik és elnyeli a világot.
A játék már nem szórakoztató. A bársonybilincs a csuklómba mélyed. A kéj átbillent a vékony mezsgyén, és a kín üvölt.
6 megjegyzés:
szia.
készen állok a beszélgetésre
Én is, drága J... Addig is, klikk a mélre... hétfôtôl leszek egyéb formában is...
csók!
"Do not interrupt the flight of your soul; do not distress what is best in you; do not enfeeble your spirit with half wishes and half thoughts. Ask yourself and keep on asking until you find the answer, for one may have known something many times, acknowledged it; one may have willed something many times, attempted it — and yet, only the deep inner motion, only that will convince you that what you have acknowledged belongs to you, that no power can take it from you — for only the truth that builds up is truth for you..."
Szívem csücske, Nes, ez gyönyörû... Túlbecsülsz engem...
A cinizmust elküldöm nyaralni...
"életem értelme" és "szívem csücske" - teljesen elkényeztettek :)
és nem, nem hiszem, hogy túlbecsülnélek. az megeshet, hogy te magadat alá.
Megjegyzés küldése