Sztoa

Nem vagyok ideges, mi baj érhet?
Drágaszágom holnap megy kórházba, az már biztos, hogy két helyen vágják, ahol a korábbi orvosa évek óta nem volt hajlandó, mondván, még korai. A harmadik vágáshoz még további vizsgálatok szükségeltetnek, de a héten az is meglesz. A korábban megbeszéltekkel ellentétben viszont megtiltotta, hogy meglátogassam. Viszlát fél év múlva, legalábbis azt mondta, hogy majd télen találkozunk.
Ettôl függetlenül viszont elindultam a rendszeretô háziasszonyok rögös útján, vasárnap óta minden nap mosok, vasalok, takarítok, felváltva. Ha így folytatom, hét végére tiszta és rendes lakásban találom magam, amire a takarítóemberke segítsége nélkül évek óta nem volt példa. És belefekszem minden ágyba, amelyikbe meghívnak, aludni úgysem tudok, mert amikor lefekszem, bekapcsol az agyam és csak pörög-pörög. Mondjuk ez utóbbinak a gályán csak örülnek, a szabadságolások miatt az idén nem kellett helyettesítôt alkalmazni, mert lazán ellátok két-három munkakört is, habár annyi munkánk van, amennyi már régen nem volt. Lám, még blogolni is marad idôm.