A plafonon vagyok drágaszágom hívásaitól. Kedves, aranyos, vidám, élettel teli. És időnként olyakat mond, mint hogy mielőtt meghal, még szeretné egyszer látni a dögöt.
Ehhez hozzájön a gálya, ahol továbbra is három ember munkáját végzem, a tulajdonosok dörzsölhetik a kezüket, hónapok óta szajkózom, hogy új embert kellene keresni, nem feltétlenül az én terheim csökkentésére, de úgy dolgozni egy csavargyárban, hogy közepes kvalitású mérnökök tervezik az alkatrészeket, amelyeket a vadi új és nagyon gazdag ügyfelem mint a szart vissza fog dobni - egyszerűen abszurdum. Fent nevezett mérnök urak és hölgyek pedig roppant büszkék a teljesítményükre, tehát feltételezve - az igazgató úr éleslátásának ismeretében-, hogy még sokáig kénytelen vagyok beérni velük, nem tanácsos kenyértörésre vinni a dolgot.
Az önpusztítás teljességének érdekében pedig rendszertelenül és keveset eszem, megint lefogytam, rendszertelenül és keveset alszom, szóval mindent megteszek, hogy rövidesen zárt osztályon végezzem, bár erre az asztrológusom szerint nincs sok esély. Azért próbálkozni lehet. A Lipótot amúgy is bezárták. És teljes rend van itthon.
5 megjegyzés:
Egyél rendesen és próbálj aludni! Ne akard, hogy én énekeljek neked altatót! :)))))
Léccilécci, hátha attól elalszom :-)
Most, hogy ilyen fontos ember lettél, nem értem miért akarsz kínodban kiugrani az ablakon és eltörni a lábad? Akkor hogy fogod helyettesíteni a többieket? :)))
Még tört lábbal és kézzel is helyettesíteni tudja őket... :-P
Csodabogár :-D
Thia: ne hidd, hogy bármilyen énekléstől kiugranék. nincs reménytelen eset :-)
Honey: köszönöm, bár azon még dolgoznom kell, hogy a nap 36 órából álljon...
Megjegyzés küldése