2008. szeptember 8., hétfő

Addig is...

A teljes képhez azért ezt is el kell mondanom:

1. Félek, hogy most hal meg vagy most hagy el és egyedül maradok.

2. Félek, hogy nem hal meg most, nem hagy el, szenved és én vele szenvedek. A családi kórkép szerint ez kb. másfél-két év. Ennyi megkötözött, kilátástalan állapot, amikor az ember, bárki akiben van emberi érzés, semmit sem tesz, csak vár, mert nem akar újabb kínt okozni a kínlódónak.

3. Félek hogy felépül, és én vele maradok. Szeretem, de a krach előtt már esedékes volt egy beszélgetés a helyzet tarthatatlanságáról. Ez természetesen elmaradt, annyi bőr még az én képemen sincs, hogy most az én szükségleteimről bármiféle beszélgetést kezdeményezzek. Nem tudom, lesz-e még lehetőségem azt a beszélgetést elkezdeni.

És közben a környeztemben élő hímneműeket abból a szempontból vizsgálom, hogy képes lennék-e együtt élni velük, vagy csak a szex jó.

Nincsenek megjegyzések: