Drágaszágom telefonja túl régen van kikapcsolva. Elkezdem az új életem. Mondjátok azt, hogy önző dög vagyok, de nem tudok mást tenni. Egész héten olyan voltam, mint egy zombi, hol pörögtem, hol magamba roskadtam, lefogytam nem kicsit, így rövidesen utána megyek. Gondoltam, hogy jobb lenne, de mégsem.
Nem fogom látni, mielőtt meghal és nem fogom tudni, mikor hal meg, hacsak meg nem érzem. Ettől rettegtem eddig a legjobban, ennyi idő kellett, hogy elfogadjam.
Eddig azt gondoltam, nincsenek barátaim, most kiderült, hogy vannak. Honey-ról tudtam. A többiekről nem. Egyrészt azért, mert nem ismerem annyira őket, másrészt nem hittem, hogy a szexen kívül más is érdekli őket velem kapcsolatban. A héten még egyetlen estét sem töltöttem egyedül.
Most lakást keresek, tíz év minden összefonódásának ez az eredménye. És nagyon gyorsan kell egy gyors, olcsó és megbízható generálkivitelező. Megint hajléktalan lehetek, ám nem csak papíron.
Túlélem.
Szolga voltam tíz évig, és most meghal az uram, mesterem, aki életem középpontja volt. Senki sem dönt helyettem, senki sem mondja már meg, mit tegyek és mit nem. Megszokom.
2 megjegyzés:
megírom neked a mesterembert.
Kedves vagy, köszönöm!
Megjegyzés küldése