2008. szeptember 28., vasárnap

Lélektől lélekig

Tegnap ismét beszéltem drágaszággal, így legalább tudom, hogy vagy a családja ferdít nagyon durván, vagy nem tud az állapotáról.
Most sem vallott szerelmet, most is nagyon nyugodt és tiszta volt, de megkérdezte, hogy mik a szándékaim vele, a kapcsolatunkkal. Több mint két hónapja nem találkoztunk.
Ha most visszajönne, én lennék a legboldogabb ember a földön, még akkor is, ha úgy gondolom, a kapcsolatunk nem lenne már olyan mint azelőtt, ez az időszak sok olyan felismerésre vezetett, amire korábban vak voltam.
Viszont legalább elmondhattam neki a lakásvásárlást, hogy szükségem van a menedékre, hogy félek a családjától. Elmondhattam, hogy hiányzik, nagyon szeretném látni. Természetesen most is nemleges választ kaptam. Remélem mindent megértett és arra fog emlékezni hogy én várom, és nem arra, hogy feladom a közös életünket.
Mindezt tettem annak ellenére, hogy egyre bizonyosabb vagyok afelől, hogy soha többé nem látjuk egymást.

Nincsenek megjegyzések: