Keresem a bajt

Mivel drágaszág családja nem hívott, én hívtam ôket. Azt mondják az ismerôseim, marha vagyok, miért foglalkozok velük, biztosan kicsesznek velem. Lehet, de akkor is drágaszágom családja. Minden lépésükrôl tudok tíz éve, ott voltam az esküvôkön, kísérgettem ôket itthon. Drágaszágom miattuk nem maradt velem. Ha neki fontosak voltak, nekem is azok. Az anyagiakon már nem parázok, rajtuk áll.

Egészen furcsán megnyugodtam, nem vagyok topon, de nem is kerülget folyton a sírhatnék. Thia azt mondta, úgy beszélek róla, mintha itt lenne. Pedig nincs. Tudom, hogy elment. Tudom, hogy boldogan ment el, de úgy érzem, onnan fentrôl lenéz rám, és mosolyog. Minden közös emlék velem maradt, ez is boldogság, még akkor is, ha csak kicsi boldogság.

A hét a hitelelügyintézésé, nekem is lesz motorhitel, felnihitel, a metált is bírom. Csak a hitelt is bírjam visszafizetni. Azért a húsz év elég durva. Még azt sem mondhatom, hogy majd a gyerekeimnek lesz, a macskám meg nem éri meg azt a kort, hogy élvezhesse.

Minden esetre, ha lezajlik a következô néhány hét ôrülete elkezdek valami mellékállást keresni. Este, hajnalban, hét végén. Takarítást nem vállalok, tisztában vagyok a korlátaimmal, egyébként minden megoldás érdekel.

Néhányszor az is megfordult a felyemben, hogy egyedül mennyire nehéz: az egész kecót rendbevágtuk volna ketten, kettônk fizetésébôl vígan megéltünk volna. Egyedül pedig szívás. Azért nem fogok bepasizni, hogy valaki beszálljon a költségekbe.

Érdekes módon néhány embernél persona non grata lettem, azt gondolják, szalmaszálba is kapaszkodó fuldokló vagyok, nincs kedvük mentôövet játszani. Megértem, tudomásul veszem: hoz még az élet biztosan nehéz helyzeteket, rájuk nem számíthatok. Pedig nincs félnivalójuk, megoldom a problémáimat, igyekszem nem terhelni senkit. Drága jó szállásadóm meg is jegyezte, hogy egy picit tartott attól, hogy fogunk kijönni, de inkább az a baj, hogy észrevehetetlen vagyok. Valamelyik nap megleste, mikor érek haza, és a bejárati ajtóban elémugrott, kezembe nyomott egy Breezert, hogy legalább beszélgessünk egy kicsit.

Az utóbbi idôszak persze több ôszinteséget hozott néha a kelleténél, a hugom után kolléganôm és jóanyám is megtudta a nagy hírt, hogy Dementia bizony már nem lesz HIV pozitív. Tulajdonképpen örülök. Kicsit kabáton kívül hordom a szívem, de nem zavar. 

Ide tessék célozni.