Éjszaka

Fekszik a sötétben, és megpróbál nem gondolkodni. Aludni kellene. Szex kellene. Valaki kellene. Minden pontosan a megszokott rend szerint zajlik, elalvás előtt pár perc háton, aztán hasra, fej balra néz, bal láb felhúzva, bal kéz a párna alatt. Csönd van. Aludni kellene, a holnap nehéz lesz. Csönd van, saját lélegzetét sem hallja. Szex kellene, olyan igazi észbontó, vad, ami után az ember kapkodja a levegőt, csorog az izzadtság, ami robban, amitől az agy megszűnik gondolkodni. Kivételesen az utcáról sem szűrődik be semmi hang, csönd van. Valaki kellene, akinek hallgatni lehetne a légzését, megnyugtató, álomba segítő szuszogását. Kellene valaki, akit át lehetne ölelni, amíg el nem alszik.
A szertartás megtörik, a másik oldalára fordul. Túl nagy a csönd. A másik párnát közelebb húzza, gyűri, míg félig a feje alá, félig a karjai közé nem kerül, aztán szorítja erősen. Ölelni kellene, úgy, ahogy már sohasem fogja ölelni, ráfonódni, körülvenni, magába zárni. Kár, hogy nem jutott hamarabb eszébe, hogy úgy nézzék a tévét, csöndben, összebújva. Nem, nem fog zokogni, a holnap nehéz lesz, aludni kellene, fél, ha elkezdi, nem bírja abbahagyni. Inkább másra gondol és erősebben szorítja a párnát.
Az lenne a szép, ha úgy döntene hogy idejön meghalni. Most magához ölelhetné fonnyadó testét, melegíthetné, beszívhatná bőréről a betegség illatát, érezhetné arcán a megritkult hajszálak simítását. Átkarolhatná és foghatná a kezét, belecsókolhatna a tarkójába, nézhetnék összebújva a tévét, gondozhatná, ápolhatná, erősíthetné és boldoggá tehetné az utolsó hónapokat.
Aludni kellene, de túl nagy a csönd, régebben mindig megvárta, míg a másik elalszik, csak aztán fordult a saját oldalára, megvárta az egyenletes szuszogást, a test elernyedését, alkalmanként a horkolást. Nem hallja a saját légzését sem.
Ha meghal, majd elmegy a temetésre, és visz egy nagy csokor liliomot, a nagy, illatos fajtát, mert azt szerette. Szép lenne a vörös rózsacsokor is, olyan mint amit valentinnapra szokott neki adni, de mit szólnának mások, a rózsaszín liliom meg nem temetésre való, így maradnak a nagy, illatos, fehér liliomok. Vajon ott is lehet a temetők közelében virágot kapni? Egyáltalán, szokás náluk virágot tenni a koporsó mellé? Nem fogja a sírba dobni, az túl teátrális, csak leteszi szépen a többi közé. Vagy megvárja míg vége lesz a szertartásnak, aztán odamegy a sírhoz és egyszerűen otthagyja.
Ettől megnyugszik, elengedi a párnát, visszacsúszik a saját helyére. Az orrában ottmaradt a liliom illata,. Kintről behallatszik egy autó zúgása. Kézfején érzi a levegő érintését. Lassan elalszik.