Felhôk

Nem csak a lustaság miatt nem írtam, hanem mert az elsôdleges címzettel folytatott maratoni telefonbeszélgetések kimerítettek minden témát, amit amúgy megírhattam volna. Személy szerint jobb szeretem szemtôl-szembe megbeszélni a dolgokat, igaz, akkor nem tévézni vagy mást csinálni kellene. Mindentôl függetlenül jó volt tisztázni a kereteket és a lehetôségeket. Csodálom, hogy Honey-nak még nem akadt olyan jóakarója, aki lebeszélné rólam, ami azt illeti, a helyzet meglehetôsen kilátástalan, hiszen "férjezett" lennék vagy mi a szösz. Azt is értem, hogy nem mindig fogalmazok világosan, a szövegeim tagolatlanok és gyakran nehezen érthetôk, de szegény Honey az élô tanú, hogy így is beszélek, a témáról-témára csapongás és a váratlan visszautalások a kedvenc eszközeim. Nálam a szabad asszociáció nem teszt vagy játék, hanem társas érintkezési forma. Sorry mindenkinek, aki emiatt érthetetlennek talál. A másik, hogy a nyelvtani szabályokat ajánlásnak tekintem és nem törvénynek, mint az olaszok a kresszt. A nyelvi keretek jók, de áthágásukkal többletinformációt adhatok át, természetesen nem ideértve a helyesírási- és gépelési hibákat. A lényeg, hogy általában azt írom, amit megértetni akarok. Utólag elolvasva ez a mondat sem egy fônyeremény, úgy tûnik, öreg vagyok a változáshoz.

Kedvenc állandó témám az idôjárás, mert mindent rá lehet fogni a fejfájástól a nyomott hangulaton keresztül az álmatlanságig, emelleet jó alap az angol nyelvû udvarias társalgáshoz. Az angol blogomat is folytatnom kéne. Az igazság az, hogy bár az elalváshoz nem szedek mostanság altatót, az elalvás anélkül is megy, de reggel olyan vagyok, mint akit agyonvertek de legalábbis átszerelmeskedte az éjszakát, csak éppen a jólesô-elnyújtózó kielégültség nélkül. Persze ha fáradtan ébredek, nap közben is alacsonyabb fordulatszámon pörgök, igaz, ezt rajtam kívül nem sokan veszik észre. De kevesebb munka ugyanannyi idôegység alatt, elôbb-utóbb fejmosás lesz a vége, még akkor is, ha a kevesebb több, mint az elvárható átlag. Hiába, elkapattam a fônökömet. Meg mindenki mást.

Bármennyire is az önállóságom és a függetlenségem hangsúlyozom, mélyen belül állandó megfelelési kényszer alatt állok. A lázadó ifjúságnak, amikor áthágtam miden szabályt és elvárást, vége, beálltam én is szépen a sorba. Mindenki azt kapja tôlem, amire a leginkább vágyakozik: szexet, megértést, munkát, szivességet, odaadást, gondoskodást, türelmet. Én pedig faltól-falig pattanok a nagy igyekezetben, hogy minden igénynek megfeleljek. A félelem vezérel? Most rávágnám, hogy nem, de magam sem tudom. A féltés? Ez közelebb jár ahhoz, amit érzek, de nem lenne ôszinte, annyira azért nem vagyok altruista. Talán inkább a kettô keveréke: nem lépek le a munkahelyemrôl, mert nehezen találnának helyettem embert, nem zárok le egy kapcsolatot, mert fájdalmat okoznék magamnak és a másiknak, olyan szövegeket, siralmakat hallgatok végig, amelyek cseppet sem érdekelnek, mert ez a kötelességem, mivel a megértô és türelmes ember álarca fagyott rám. Vagy egészen egyszerûen arról van szó, hogy a nagy tespedés már annyira a részemmé vállt, hogy képtelen vagyok szabadulni, kerülöm a változást, mert az állandóság fenntartása kisebb erôkifejtést igényel, mint egy recsegô, ócska rádiót hallgatni mondván, hogy túl drága és körülményes egy új beszerzése, különbenis az új kütyük túl bonyolultak ahhoz, hogy megtanuljam a használatukat.

Talán a tanulás erre is jó lesz, évek óta nincs a munkán kívül rendszeres elfoglaltság az életemben, ráadásul olyan, ami nem kötelezô, csak egyszerûen tetszik és hasznos. Aztán lakberendezô tanfolyam jön, majd virágkötészet, gobleinhímzés, kertépítés és jóga, mint az elkényeztetett, gyerekneveléssel és házimunkával nem túlterhelt negyvenes asszonyok. Vasárnap ugyan megejtettem azt a takarítást, amit régen kellett volna, pedig csak annyi zavart, hogy Honey jönni fog és por volt, a takarítónô pedig ezen a héten jön. Kezdetnek nem rossz, de valami rendszeresebb kellene, mondjuk tanulni, megírni az összes novellát, amit nem írtam meg, zenét szerezni, horribile dictu kirúgni a takarítónôt, bármi. Csak a gyerek ne legyen a fürdôvízben.