Légyott

Bár a tegnap este átélt katarzis jelentôsen kárpótol a mai mosott szar életérzésért, azért a lassúságot és a csikorgó fogaskerekeket kissé nehezményezem. Ma sincs kevesebb munkám, drága ügyfeleim ma sem elnézôbbek a szokásosnál. Kellett nekem rókatojás. Részletekért keresse fel szerkesztôségünket. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ma végre elkezdem a tanfolyamot, így estére még friss és üde szerettem volna maradni, hogy tudásbeli hiányosságaimat legalább ragyogó intellektusom ellensúlyozza. Ez a vonat is elment, örülök, ha addig ébren tudok maradni, majd túlélem valahogy. Ha jobban meggondolom, még hasznom is származhat belôle: elsô alkalommal olyan rosszul fogok szerepelni, hogy késôbbi fejlôdésem csodaszámba megy és paradigmává válok az iskola történelemkönyvében.
Szerencsére az a pár óra alvás arra legalább elég volt, hogy az éhgyomorra tartott tárgyaláson ott legyek idôben és térben, igaz, a másik felet nem nehéz lenyûgözni. Örök szép emlékem az a megbeszélés, ahol szerintem rögtön elbuktuk a munkát, amikor egy derekas céges karácsonyi parti után reggel 9-kor legújabb ügyfelünket kerestem fel. Jegyzeteim elôzô nap kissé eláztak, nemkülönben jómagam, ott álltam a kapujuk elôtt, nehezen fókuszálva kerestem a kapucsengôt, majd gyûrötten, teszkós bevesárlószatyrokkal a szemem alatt és enyhén alkoholos lehellettel, rendkívül koncentrálva próbáltam jó benyomást tenni. Ismerve a végkifejletet, kevés sikerrel. Ma azért jobb volt a helyzet, legalább lélekben is jelen voltam. Aztán persze a kocsiban olyan sikeresen elpilledtem, hogy már csak az ebédre tudtam koncentrálni, ami szintén nem volt jó ölet, mert a székelykáposzta szépen megült a gyomromban, köszöni, elvan, és úgy véli, a gyomortáji vérbôség még senkinek nem vállt kárára. Ellentétben velem, mert amúgy is oxigénhiányos agyam végképp lelassult, legszívesebben eldôlnék a tárgyalóban a díványon és relaxálnék, vagyis félre kellene vonulnom valami bonyolult és nehezen értelmezhetô anyagot elemezni. Most sajnálom hogy kis cégnél vagyok, ahol feltûnô bárkinek a hiánya. Szerencsére ma többen bejelentették, hogy halaszthatatlan és korai elintéznivalójuk van, csak a drága ügyfeleket kell leráznom. Azért kíváncsi vagyok, itt némi rosszindulatú mosollyal a szám sarkában, egy bizonyos emberke hogyan éli meg a mai napot... Nálunk legalább bevett szokás, hogy egyik-másik kolléga agyilag kissé leamortizálva jön dolgozni, mindenki megérti, mert jómaga is kerülhet hasonló helyzetbe. Az igaz, hogy fizikai amortizációtól csak én szoktam szenvedni, mint ma is, de ami nem látszik, arról nem kérdezhetnek. A bizonyos emberke azonban olyasmit csinál és olyan helyen, ahol a józanság erény és alapfeltétel, nem mint nálunk, vagyis szükséges rossz. Többek között ezért sem szeretnék multinál dolgozni. Igaz, voltam olyan helyen is, ahol a józanság volt a jelszó, azonban megfigyelésem szerint a tulajdonosi és vezetôi kör minden céget a maga képére és hasonlatosságára gyúr, tehát a nehéz esetek már a felvételi elbeszélgetésen eldôlnek. Na jó, van az az összeg, amiért feladnám a szabados életvitelt, de csak arra az idôre, amíg eleget keresek ahhoz, hogy rosszabbul fizetô, ámde barátságos környezetre válthassak.
Lassan erôt kell vennem magamon és visszatérni a munkához, bár ma látványosan püfölöm a billentyûzetet, ha létezne nálunk hatékonyságmérés, ma igen nagyot romlana az átlagom. Go, Forest, go!