Egy plakát margójára

Macinál elkezdtem, Gusnál folytattam, de több gondolkodás kellett, amíg rájöttem.
Ez a plakát azért nem jó, mert nem szólít meg. Engem, személy szerint.
Egy ilyen eszköz elkészítésénél vannak lényeges támpontok. Valószínűleg ez adományként készült, ingyen, tehát nem volt brief, vagyis olyan információ-csomag, amely alapján a kreatívok dolgozhattak. Ha mégis létezett volna, kb. így nézhetett ki, persze alaposan lerövidítve:

1. Üzenet
Gyere el, ezzel is nyomatékosítsd, hogy foglalkozni kell a melegek jogaival. Bennefoglalva: foglalkozni kell az emberi jogokkal.
2. Cél
Olyan melegek megszólítása és mobilizálása, akik eddig nem vettek részt a hasonló jellegű rendezvényeken.
3. Célcsoport
A, B, C státuszú, budapesti és vidéki nők és férfiak, 18-80 év között.
3. Hangnem
Közvetlen, aktivitásra motiváló. Kerülni kell a sztereotípiákat, hogy azokat is megszólítsuk, akik nem tudnak azonosulni az általában résztvevő extrovertált LMBT réteggel.
4. Kommunikációs eszközök
Meleg szórakozóhelyeken elhelyezett plakátok esetleg LMBT website-okon elhelyezett bannerek.


Az 1-es pont O.K. Kicsit nehezen, de leesett.


A célcsoport meghatározása jellemző marketinges hiba, ilyen nincs. Vagyis a csoportok léteznek, de olyan kommunikáció, amelyik minden embert megszólít, nem létezik. Fogjuk rá, hogy ez a kreatív budapesti, AB státuszú értelmiségi, de legalábbis értelmes embereknek szól.

A kommunikációs cél elérése elégtelen, részben az eszköz miatt: a meleg szórakozóhelyeket többségében olyanok látogatják, akik a.) elmennek a pride-ra mindenképpen, a nagyasszonyok és a nyunyók le nem mondanának a polgárpukkasztásról b.) közismert melegek, akik nem tudják/akarják felvállalni identitásukat, tehát nem fognak elmenni. A nemrejtőzködő, de nem is partiarcok maximum a kritikák miatt találkozhatnak vele.

A sztereotípiákat sikeresen kikerüli, viszont ha nemlenne odaírva, hogy ez melegeknek szól, magamtól nem jönnék rá. Sikerült abba a csapdába belesnie a kreatívoknak, hogy olyan általánosra fogalmazták az üzenet, hogy bár mindenki belefér (fehérek, feketék, öregek, fiatalok, buzik és cigányok), szinte senki nem tud azonosulni vele.

A képválasztás többszörösen szerencsétlen, mert bár némileg megvalósul a kép és a szöveg egysége és egymást erősítő hatása (alapkövetelmény), de csodálkozom, hogy egy bizonyos internetes oldal - amelyet nem vagyok hajlandó megnevezni- olvasói még nem tépik a szájukat a pedofil buzik miatt.

És nem utolsó sorban: nem szólít meg. Ez azért fontos, mert én teljes mértékben a célcsoporthoz tartozom, mondhatni annak a szívében helyezkedem el: "A" státuszú, budapesti, szellemi foglalkozású, homoszexualitását nyíltan felvállaló 36 éves férfi, aki ugyanakkor sohasem vett még részt hasonló jellegű rendezvényen és tipikus "straight acting", vagyis mozgósítható/mozgósítandó.
De. Én kiállok a jogaimért. Világéletemben kiálltam. Magamért. Ha bármilyen kellemetlenségem származna meleg mivoltomból a munkahelyemen, minimum beperelném a céget. Ha valaki beszól nem sunnyogok el (mondjuk a közel két méteres magasságommal amúgy is nehéz). Ez nekem nem újdonság, edddig is ezt tettem. Viszont, habár a felvonulók kemény magját közelről ismerem, az egyetlen barátomnak nevezhető egyén is köztük lesz, nem állok be a parókások/tolasok közé. Megtehetném, egyetlen ember sem lepődne meg a közeliés távoli ismeretségi körömből. De nem tudok azonosulni a felvonulók által megjelenített viselkedésformával és életmóddal.

Alapvetően az egész fesztivál, sőt, bátorkodom kijelenti, a teljes magyar LMBT közösség kommunikációja rossz, úgy ahogy van. Annak ellenére - kis túlzással -, hogy ha kihalnának Magyarországon a melegek egy pillanat alatt, nem maradna egy használható kommunikációs szakember sem.

A pride, és különösen a felvonulás leragadt ugyanis annál az üzenetnél, hogy mások vagyunk. És ez bizony öreg hiba. Az emberi jogokkal kapcsolatban az elsődleges üzenet az, hogy nem vagyunk mások. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Éppen ezért ugyanolyan jogok illetnek bennünket, mint bárki mást. Nem több, de nem is kevesebb.
Sajnos a piros-fehérek lenyúlták a "Te is más vagy, te sem vagy más" fősort, ami talán még menthetővé tenné az imidzsünket.
A lényeg, hogy a látvány (köcsögök női ruhában) és a szöveg (ugyanolyanok) feloldhatatlan paradoxont képeznek a korlátoltabb agyakban. Ami azt illeti, még az enyémben is.

Na szóval kritizálni, azt tudok. Gondolkodtam a megoldáson is, de most már álmos vagyok, meg ehhez még idő is kellene. Ha lesz még kedvem, agyalok.