2008. június 11., szerda

Zila

Néhány rövid után, már lefekvéshez készülôdve végre csak elhangzott néhány lényeges mondat.
Például, hogy volt teszten és negatív. Ezt eddig csak sejtettem.
Elhangzott a legnagyobb félelme, amit már úgyis tudtam: elhagy-otthagy mindent, aztán pár hónap után seggbe rúgom és elhagyom. Erre mi lehet mondani? Ha nem teszi meg, akkor azért rúgom seggbe.
És persze elôjött Honey, aki most kezdi a gyógyszert, Shiva, aki épp most szenved miatta. Mert minden alkalommal, amikor ellenôrzésre megyek ez jár a fejemben: ki lesz ott mellettem, ha szarul leszek? Majd megoldjuk, nem szereti a témát. Én azt akarom, hogy akkor ô legyen ott.
Nagyon szeret. Van, amikor ez kevés, tíz évnyi ígérgetés után különösen. Tíz évnyi vihar és napsütés után csoda.
Vannak dolgok, amiket nem lehet mérlegen lemérni.
Éjjel arra ébredtem, hogy az arcomat simítja.

Nincsenek megjegyzések: