A hétvége, ha másra nem, arra jó volt, hogy bár ennek minden porcikám ellentmond, de el kell ismernem, semmi rendkívüli nincs bennem. Harmincötön túl még mindig girnyó és szőrtelen, de már korántsem ránctalan vagyok. Nem lettem tűzoltó, sem katona, nincs egyetemi diplomám és a magyart sem beszélem tökéletesen. Intelligenciám nem lehengerlő vagy magasabbrendű, a műveltségemen kontinensnyi lukak tátonganak és bárhogy állítom az ellenkezőjét, valóban nem mindegy, mit olvasok. A ponyvaregények és a bulvárhírek nem építenek semmit. Évek óta nem olvastam verset , még dalszöveget is csak kényszerből, egyéb szépirodalomról nem is beszélve. Tíz éve nem voltam színházban vagy koncerten, művészmoziba pedig csak szórólapot vittem. A munkámat átlagosan végzem, gondolom, mert a korábbi híreszteléseimmel ellentétben tudásomhoz és végzettségemhez mérten hálásnak kell lennem a jószerencsémért, az, hogy átlag 10 órát töltök naponta neten nem annak köszönhető, hogy nem alszom.
Nincs kacsalábon forgó kastélyom, de még saját lakásom sem, a lakás, ahol élek, amikor egyedül vagyok napok alatt disznóóllá alakul, amit csak a klasszikus szemétszedős-zsákos módszerrel lehet úgy-ahogy rendbetenni.
Nem öltözködöm eredeti módon, és nem a pénzhiány akadályoz meg abban, hogy hozzám illő darabokat válasszak, hanem az ízlés hiánya.
Kilátástalan kapcsolatban élek.
Nincs kitartásom semmiben, amit elkezdek.
Mos csak ennyi jutott az eszembe.
2 megjegyzés:
na, kérlek szépen. elmúltam negyven, szőrös vagyok és kissé pocakos, genetikailag kevéssé ráncosodom, van egy csomó diplomám, voltam már minden, a munkámban sztár vagyok, a naptáram 2010-ig tele van rakva fel- és leszállásokkal, csak irodalmat olvasok, szakkönyveket és filozófiát, verseket írok, nagyon jó a hallásom, ijesztően sokat keresek, és kiegyensúlyozott kapcsolatban élek egy hatalmas lakásban, amit a taakrítónő és a vasalónő tart rendben. híresen választékos a ruhatáram, és minden nap sportolok: jóga, pilates, bikram, power-walking - you name it : mindegy, csak trendi legyen. mindazonáltal pont olyan szarul vagyok, mint előtte. most akkor mi van? (tudom, tudom, megint nem voltam itthon, azért nem lehet velem találkozni...)
sm
Drágaságom, még mindig nem vagyok szarul, csak megpróbálom olyannak észlelni magam, amilyen vagyok, és nem olyannak, amilyennek láttatom magam. Ha az ember elég sokáig bizonygat másoknak valamit, elôbb-utóbb maga is elhiszi, én pedig meglehetôsen régóta mûvelem nimbuszom polírozását.
Egyébként tengernyi a szabadidôm, szóval ha egyszer rársz, szólsz, de ezt többet nem mondom :-*
Megjegyzés küldése