...

Most egy kicsit tényleg egyedül érzem magam, az előbb (is) beszéltem drágaszágommal, tisztáztuk, hogy amíg az anyukája él, esély sincs összeköltözésre. Ezt eddig is tudtuk, de nem igazán mondtuk ki. Tartsa meg a Jóságos még hosszú ideig az édesanyját, mert egy rendkívül kedves néni, nagyon szeretem és ő is úgy szeret, mint egy ritkán látott unokáját, de azért ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyekről jobb nem beszélni.

És ha már nem beszélünk dolgokról: a drága jó húgom életbiztosítást akart nekem is kötni. Elküldte a kötvényt, hogy írjam alá, de megakadt a szemem a "rettenetes betegségek" kezdetű soron. Hívtam a hugit, hogy hát ez mit takar, azt mondta, rák meg ilyesmi. Ezen a ponton javasoltam, hogy beszéljünk később, mert nem volt egyedül, de ragaszkodott, hogy folytassam. Elmondtam, hogy velem jó eséllyel nem kötnek ilyen biztosítást, mert négy éve HIV pozitív vagyok. Némi csönd után azt mondta, hogy letagadhatjuk, mire megjegyeztem, hogy háromhavonta járok ellenőrzésre, a kórtörténetem egy nyitott könyv, a biztosítók meg nem hülyék, hogy fizessenek.
Aztán a drága hugi kikadt, hogy már négy éve tudom, és még nem mondtam el. Később visszahív. Mellékesen ő volt a családból az első, aki megtudta rólam, hogy meleg vagyok. Én meg azt, hogy megjött az első menzesze, aztán amikor lefeküdt az első pasival. A férje miatt, nyugodjék békében, egy időre eltávolodtunk, de aztán újból megtaláltuk a közös hangot, Honey-ról is csak ő tudott, a gyerekei meg időnként "véletlenül" apunak szólítanak.