2008. május 10., szombat

Verseny

Most értem haza a versenyről, velem volt a kezdők szerencséje, így harmadik lettem a tizennégy jelentkezőből.

Az eredeti célom, hogy társadalmi életet éljek, már másik lapra tartozik. Én voltam az, aki csak akkor beszélt, ha kérdezték, még azt is a kollégám mondta el helyettem, hogy életemben másodszor játszottam. Az első jobb laptól kivert a víz és a szó szoros értelmében beleremegtem, alig bírtam abbahagyni. A két gin-tonic, amit ittam, csak arra volt elég, hogy félúton ki ne szálljak a játékból.

Viszont a dárgámnak előrejelzett befejezési időpontot parádésan sikerült tartanom, igaz, ehhez egy olyan baromságra is szükség volt, amit szerencsére a többiek már nem láttak. Egyszerűen bedobtam mindenem egy jónak semmiképpen nem nevezhető lapra és elszálltam.

Ehhez képest a "jó srác", amit kifelé jövet hallottam, még engem is meglepett, mert ma este biztosan nem én voltam a társaság lelke. Igaz, ez máskor sem jellemző.

Még nem tudom, mindek köszönhető ez az irtózatos emberiszonyom, miért nem találom a helyem, ha idegenek között, korábban nem tapasztalt szituációban találom magam. A többiek sem ismerték mind egymást. Máskor, ha bekerültem egy csapat ismeretlen közé, egyszerűen leültem egy sarokba, és próbáltam észrevétlen maradni, általában a hangulat fokozódásával egyenesen arányos sikerrel. Gazdi ezért hordott partikra, bár azokon mindig megvolt a lehetőség, hogy a közelében maradjak. Ez a kis délutáni kikapcsolódás olyan volt, mintha valamelyik rémálmomba csöppentem volna: idegenek között voltam, nem volthova elbújni, mert a helyemen kellett maradnom, és olyan dolgot kellett művelnem, amihez nem értettem, mert az egy évvel ezelőtti egyszeri játék és a szabályok indulás előtti áttanulmányozása semmiképpen sem nevezhető mélyreható hozzáértésnek.

Kis elégtétel, hogy sikeresen abszolváltam a feladatot, nem szöktem el, a végére már én is köptem azt hogy hogy "call" meg "raise", és amikor már csak hárman maradtunk az asztalnál, még önállóan is képes voltam játéktól független kérdésekre válaszolni. És a gyomromban lévő Sziklás Hegység is golflabda méretűre zsugorodott. Ehhez képest a holnapi mozizás már sétegalopp lesz: a film alatt nem kell beszélgetni.

3 megjegyzés:

Tamás írta...

gratulálok, jól haladsz. hamarosan mehetünk társas útra spanyolba busszal.

Dementia Schikk írta...

ÁÁÁÁÁ...
Csak a Velence-Budapest járathoz volt szerencsém, egy életre elég...
Nem a tömeg zavart, mert békén hagytak, de 20 órába került...

Tamás írta...

pedig sokat dumcsizhatnánk a nénikkel meg minden.