Preferenciák

Legalább elgondolkodtam a témán. Mi, miért.
A fájdalom nem vonz. Ami azt illeti, nem szeretem sem okozni, sem elszenvedni - öncélúan. Mindent átható és mindenre kiterjedő kíváncsiságomnak köszönhetően volt szerencsém mindenféle helyzethez. Pályafutásom kezdetén egyszerűen mindenkivel dugtam, aki erre hajlandóságot mutatott. Aztán lassan-lassan elkezdtem ráébredni, mi az ami tetszik és mi az, amit inkább nem próbálnék ki még egyszer.
Így jutotottam el odáig, hogy önmagában nem izgat, ha nekem okoznak fájdalmat, és az sem, ha egyszerűen kínozhatok valakit. Az "SM" pedig ezt jelenti. Van egy kínzó és egy kínzott.
Foglalkoztat viszont, alkalmanként felizgat az alá-fölérendeltségi viszony. Ez azért is érdekes, mert amióta az eszem tudom, demokratikusnak tartom magam. Évek óta középvezető vagyok, de soha nem jutna eszembe magamat alávetni a főnökeim akaratának, vagy a beosztottjaim akaratát az enyémnek. Kérek, és elvárom hogy engem is kérjenek. Nem vagyok vakon engedelmeskedő típus, de ezt mástól sem várom el.
A párkapcsolataimban ugyanez volt a képlet, az EX-szel többek között ezért ment tönkre a kapcsolatunk: én voltam a főnök, teljes szabadsággal, felelősség nélkül. Még szakítani is nekem kellett. A drágámmal is ezért volt olyan nehéz: ő akart a főnök lenni. Tíz évnyi munkám, hogy kialakíthassak valamiféle önálló életet. És lassan, de biztosan haladunk a cél felé.
Ehhez képest Gazdi olyasmivel ismertetett meg, amit azóta senki más nem tudott adni.
A feltétlen bzalommal.

Azt gondolom, egy Mester/szolga vagy Mester/kutya viszony alapvetően erről szól: feltétlen bizalom. A határok kitágítása, új világok megismerése.
És megtanított arra, hogy demokrácia nem létezik, csak anarchia. Minden demokratikus közösségben szükség van olyan vezetőkre, akik a döntő szót kimondják. Nem lehet mindig mindent megszavazni, és mindig vannak olyan helyzetek, amikor a döntéstért valakinek vállalnia kell a felelősséget.
Az ilyen jellegű kapcsolatban minden döntésért a Mesteré a felelősség. És a jó Mester jó döntéseket hoz, amivel az akaratának alávetett személy életét, szexualitását kiteljesíti, segít felismerni annak korlátait, majd ledönteni azokat.
Találkoztam olyanokkal, akik "mester"-nek szólíttatták magukat, de az együttlét csak a saját igényeik minden áron történő kielégítéséről szólt. Volt, aki szimplán szadista volt, volt, aki egyszerűen béna.

Az egyetlen dolog, amihez értek, a szex. Még nem nagyon fordult velem elő olyan - leszámítva azt az időszakot, amikor még nem tudtam ki vagyok -, hogy valaki kielégítetlenül kel fel mellőlem. Egyszerűen azért, mert minden szenzorommal vizsgálom, mi történik a másikkal, figyelem a legkisebb rezdülését, mindent rögzítek, analizálok, aztán hozzáadom az adatbázisomhoz, és a már meglévő adatok segítségével elkészítek egy profilt, mi az, amitől elszáll. Aztán megvalósítom. Igen, mint egy gép. Csak semmi lazítás, a feladatot meg kell oldani. Olyan, mint elkészíteni egy kimutatást, vagy megírni egy dolgozatot. Én mindig megtanulom, ami megtanulható. Márpedig a szex ilyen.

Gazdi elérte nálam, hogy, kimondjam amit ÉN akarok. Meglehetősen frigid testemen erogén zónákat alakított ki. Ha kellett fájdalommal, ha kellet, simogatással. Ami azt illeti, általában többet foglalkozott velem, mint önmagával. És elképesztően türelmes volt: volt, amire egy évet várt. És megtanított lazítani. Ami azzt illeti, rajta kívül még soha, senkivel nem sikerült annyira feladni az önkontrollom, mint vele.
Amikor kiderült, hogy pozitív vagyok, neki mondtam el először, ő tartotta bennem a lelket. Ő segített túllépni az első sokkon. Azt mondta, nem lesz gond, és én elhittem.
Nem az erőszak, nem az alávetettség vagy a fájdalom izgat. Azt szeretném, hogy legyen valaki, akiben ismét megbízok annyira, hogy az agyam kikapcsoljon.

Mivel mindent analizálok, természetesen magamat sem hagytam ki, ezért ha azt látom, hogy a partneremnek irányítás kell, megadom. És jól csinálom: velem olyan távlatok nyílnak, amelyekről az akaratomnak alávetett személy nem is álmodott. Ez nem nagyképűség, egyszerűen azt csinálom, amihez értek: figyelek és reagálok, még a proaktív akcióim is csak az adatbázisban fellehető tudás összegzései.

Azok a valós történetek a pszichológiájuk miatt érdekesek. A jobb képregények pedig ennek a pszichológiának a gyakorlatba ültetett eredményei, általában erősen torzítva és jóval több szexualitással fűszerezve, mint ahogy az a valóságban történik. Vagy éppen fordítva: Tagame képregényeiben általában lényegesen több az erőszak, mint ahogy az a valóságban történik.

Mindez persze élet-, és szexpótlék.

A jelenlegi projektem kétirányú drágámmal: vagy megtanítom legalább minimális mértékben kielégíteni szexuális igényeimet, vagy elérni azt, hogy ezt "legálisan" tehessem valaki mással.

Addig maradnak a képregények, történetek.