2008. május 15., csütörtök

Szokás szerint

kellemesen csalódtam Hugiban.
Egyfelől meglehetősen tájékozott HIV/AIDS témában, tudja, hogy a fertőzöttség még nem betegség, tudja, hogy csak akkor van szükség gyógyszeres terápiára, ha a fertőzött eljut egy bizonos stádiumba, másfelől tud arról is, hogy az idejében felismert fertőzéssel évtizedekig élhet az ember. Azt is tudja, hogy csak testváladékkal terjed, tehát a környezetemben élők nincsenek kitéve a fertőzésveszélynek. Azt mondta, érdekelte a téma és így utánanézett, hiába, a vér nem válik vízzé.
Összesen annyit kérdezett, hogy drágaszágom tud-e róla illetve hogy használok-e óvszert. És fájlalta, hogy négy évig hallgattam róla, de ismer engem és ismeri a családi hagyományainkat is, így nem neheztel.

Azt hiszem, büszke lehetek rá, az ismeretei jóval meghaladják a magyar átlagot ahhoz képest, hogy évek óta nem volt pasival. Lehet, hogy éppen ezért van olyan sok szabadideje. És határozottan pozitívumként éltem meg, hogy nem kezdett el sajnálkozni, vígasztalni, bár kielemeztük az örökölhető betegségek előfordulási gyakoriságát közelei rokonaink között és kiegyeztünk abban, hogy valószínűleg nem ez fog elvinni.

Ennek örömére akkor jöjjön a filmtörténet legforrób csókjelenetének egy részlete, mondanom sem kell, hogy személyes kedvenc:
ez itt a helye, most renderelem :-)

Nincsenek megjegyzések: