2007. április 24., kedd

Búcsú


Különös érzések mozgolódnak bennem. Az elalvás/ébredés határmezsgyéjén mintha bennem lett volna. Nem úgy, ahogy gondolsz valamire, nem úgy, ahogy az anya érzi a gyermekét még csak nem is úgy, mint a dupla steaket érzel egy kiadós vacsora után. Úgy éreztem magamban, mintha a részem lenne, körülvettem, mint egy amôba a papucsállatkát, csak éppen nem szívogattam ki a citoplazmáját. Aztán megszûnt ez a benyomás és egyfajta bizonyosságot éreztem, hogy Honey valamit eldöntött. Persze, izgatott, de valahol béke született benne.
Tudom, hogy marhaság, így, éber állapotban bôdületes ostobaság, de maga az érzés nagyon jó volt, elôször bennsôséges (morbid az adott kondíciók mellett, de nincs rá jobb szó), aztán pedig keserédessé változott.
Amúgy is túl sokat gondolok rá, lehet, hogy a tudatalattim visszacsatolása volt: ideje új lapot kezdeni és lepattanni a témáról.
Az is igaz, hogy mintha bennem is a helyére kattant volna valami, aminek végképp ideje lenne, mert drágám már kérdezte, hogy mi a bajom, mi történt velem, a munka meg nem megy úgy, ahogy kellene: csak bámulok ki a fejembôl, alvajáró vagyok, de legalábbis megcsípett egy cecelégy és kitört rajtam az álomkór.
Minden esetre a távolság bármilyen furcsa, de fizikailag is érezhetô, még akkor is, ha nem látom a távol lévôt, nem mindegy, hogy a szomszéd szobában, egy másik kerületben vagy egy másik országban van az, akivel valamilyen láthatatlan fonál köt össze. Érezni lehet, hogy a szál megfeszül, elernyed, remegés fut rajta végig. Ilyet még nem tapasztaltam. Igaz, nem nagyon találkoztam még olyan emberrel sem, akivel nem empátiára, pszichológiára és tapasztalatra lett volna szükség ahhoz, hogy megtippeljem, mit gondol, amikor mond valamit, amikor egy bizonyos kifejezés megjelenik az arcán, amikor tesz egy mozdulatot. Életemben elsô alkalommal mintha tükörbe néznék. Azt gondolja, amit én gondolnék a helyében, persze ez a másik irányba is mûködik, legalábbis azt veszem észre, hogy teljesen egy rugóra jár az agyunk. Milyen unalmas lehet így együtt élni valakivel, mekkora lebukások lehetnének, ha tudja hogy melyik hangsúly mit jelent és miért. Úgy pókerezünk, hogy a kártyák hátlapja néz felénk.
P.S.: túl sokszor használom az "érzem" szót. Ha van valakinek egy jó szinonimája, kérem segítsen. Kezdek belefulladni a saját nyálamba.

1 megjegyzés:

Independence írta...

Nem hiszem el... Akkor erre céloztá tegnap amikor a reptéren beszéltem veled...