Úgy döntöttem, elkészítem szerelmeim eddigi öröklistáját, nem valamiféle versengés miatt, inkább csak mementóként, magamról, magamnak.
Az elsőt Katicának hívták, azt mondják, nagy és perzselő szerelem volt. én már csak világosszőke hajára és égszín szemére emlékszem. Valami meghatározhatatlan okból csak és kizárólag nyári napfényben, hőségtől kopasz cseresznyefával a háttérben. Ez az kép óvodás koromban készült.
Erikára már jól emlékszem: szája elálló fülétől elálló füléig ért, arcát szeplők tették kívánatossá, rövidre vágott fakó hajában forgók rettentették a fésűt. Emlékszem, ahogy becipeltem a nagy, súlyos, vasból készült szemetes-konténer mögé, hogy megcsókoljam. Emlékszem a büszke pirulásra is, amikor a tanító néni kérdőre vont miatta.
Nórival a kórházban ismerkedtem meg: meghiúsult öngyilkossági kísérletem után az orvos megállapította, hogy kevés a gyomorsavam, ezért kivizsgálásra kórházba küldött.
Nóri ott lakott jóformán, műtétről műtétre várt sérült lába, csípője, szeme vagy füle miatt. Kiskamasz voltam, senki sem értett meg, csak ő: érzékeny lelkével befogadta nagy-nagy világfájdalmam. A szívem a mai napig kalimpálni kezd az emlékre, amikor nálunk aludt, én pedig hagymát vacsoráztam. Fekszünk egymás közelében, hozzámbújik, csókol... Én pedig szorítom, szorítom, szorítom az ajkaimat, hogy az a fránya hagymaszag valahogy utat ne találjon felé.
Ági nővérével egyszerre mentettünk múzeumot és szavaltunk verseket. A szürke kis hugicát észre sem vettem egészen addig a bizonyos iskola-kirándulásig, amikor a végzős negyedik évfolyammal szétvertük azt a balatonparti szállodát. Este a srácokkal utálkozva lementünk a diszkóba a pisisek közé, aztán megláttam Ágit: egy emelvényen táncolt a barátnőivel, hatalmas mellei föl-le-föl-le, nem bírtam levenni róla a szemem. Sokáig táncoltunk, aztán romantikus séta a tó partján, csókolózás a szeptemberi holdfényben, végül felmentünk a szobámba, levetkőzünk, és majdnem elvesztettem a szüzességem. Köszönet részeg haverjaimnak, akik elkezdtek dörömbölni az ajtón, mert álmosak voltak és le akartak feküdni, és nem hagyták abba addig, amíg be nem engedtem őket. Ági volt, sőt, Ági a NŐ az életemben azóta is. Évekkel később, sok tévút és keresztút után ismét találkoztunk, és megtörtént az, amit évekkel azelőtt szerettem volna. Mindketten tapasztalatokban gazdagon vetettük magunkat a másik karjaiba, és boldogan keféltünk két hétig. Semmi sem tarthat azonban örökké: a barátom, Drágám, választás elé állított, így Áginak mennie kellett, meg sem állt Svédországig, ahol Olaf oldalán, akit egy chatszobában ismert meg, boldogan éli életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése