2007. április 28., szombat

Szombat esti láz


Mielőtt nekilátok a szép hosszú hétvégés programsorozatnak, amelynek része a vasam szétkapása, gondoltam, nem hagyom Honeyt olvasnivaló nélkül (úgyis csak hétfőn fogja olvasni). A korán kelés ma is sikerült, a bevásárlás kevésbé, természetesen minden eszembe jutott, amit kedvezményesen akartam megvenni a bónuszomra, csak éppen a nagytakarítás leginkább használható vegyszerei nem. Még csodálkoztam is a kasszánál, hogy olyan keveset fizettem. Ez az első olyan honeymentes hétvégém, amikor elmehetnék rosszalkodni, de erős kétségeim vannak, hogy kell-e az nekem. Nem prüdéria vagy erkölcsi megfontolások, egyszerűen a nagy zűrzavarban még ezt sem tudom. Korábban hasonló hétvégéken már vagy fix programom volt, vagy reggel óta a neten lógtam és vadásztam, az végképp nem jutott eszembe, hogy esetleg szétkapjam a számítógépem, mert akkor oda a vadászmező. Nem, Honey, nem leszek monogám, legalábbis szándékosan nem, és te se légy, próbáld jól érezni magad, minél jobban érzed magad, nekem annál jobb. Ha nem akarod, akkor is megmagyarázom. Drágám fejébe az elmúlt tíz évben nem sikerült belevernem, hogy van különbség szex és szerelem között, a kettő nem zárja ki egymást de nem is feltételezi egyik megléte a másik jelenlétét. Persze szükségeltetik a szexhez is vonzalom, egyébként elhányod magad, bár van, aki erre gerjed. A szex alapvetően biológiai igények kielégítése, meglehetősen élvezetes és addiktív módon, kellemes fogyókúra és jó edzésterv, első osztályú stresszoldó, ha orvos lennék, mindenkinek felírnám. Viszont alapesetben ennyi és nem több. Bonyolítja a helyzetet, ha szereted a szexpartnert, viszont a kárpótlás a gubancokért az összebújás intimitása, a jóleső hosszú csókok, a másik arcán megjelenő gyönyör ragyogása. Érdekes, ha egy "szimpla" szexpartnerrel egyszerűen szexelünk, ezek a dolgok zavarnak, alig várom, hogy abbahagyja vagy csupán funkcionális okokból, előjátékként csinálom. Egy szeretett ember mellé jó odbújni szex előtt-alatt-után, egy szexpartnerrel vége, öltözés, aztán csá. Lehet, hogy itt rontottuk el, Honey. Nem kellett volna összebújva feküdni az ágyban és megtörni a szokásaimat, miszerint szexpartnerrel nem alszok. Lehet, hogy ami köztünk kialakult egy betegség, ami alvással terjed. Erről jut eszembe, még a kezdeti magam-sem-értem állapotban arra gondoltam, hogy csak én spirázom túl a dolgot, de úgy tűnik, hogy a.) te is ugyanúgy belekreültél a mókuskerékbe; b.) átragadt rád a lelkesedésem, és mire észbekaptál, te is a mókuskerékben rohangáltál.
Még jó, hogy csak figyelmeztetni akartalak, hogy ha két napig nem írok, az nem azt jelenti, hogy elgázolt egy néni a járókeretével, nem is azt, hogy olyan háromnapos partyt találtam, hogy szétszívott agyam nem tudott magához térni, hanem hogy olyan sikeresen megjavítottam roskadozó számítógépemet, hogy semmi sem működik, a szerelő meg hosszúhétvégézik, tehát legközelebb a munkahelyemről írok, szerdán.
P.S.: Érezd jól magad. Ismersz, milyen perverz vagyok, ha jól sikerült, már a részletek elmesélésével is feizgathatsz! Keserű méz?

Nincsenek megjegyzések: